Beszéljünk végre már a lényegről, és adjuk meg a kegyelemdöfést végre a spec. rel.-nek. Hosszúra nyúlt már ez a meddő vita, ideje pontot tenni a végére.

A paradoxon régóta ismert, bogár-szegecs paradoxonnak hívják. Van egy lyuk, az alján ül egy bogár. Van egy szegecs, ami beleillik a lyukba, a hossza akkora, hogy teljesen a lyukba tolva a bogár még éppen elfér a lyuk alján. Közeledjen a szegecs relativisztikus sebességgel a lyuk felé, majd csússzon be a lyukba. A szegecsen ülő megfigyelő a lyuk mélységét kisebbnek látja, így a szegecs agyonnyomja a bogarat. A bogár viszont a szegecs hosszát látja kisebbnek, így semmi baja sem lesz. Az egyik megfigyelő szerint elpusztul a bogár, a másik szerint élve marad. Ez nonszensz. Az egyik megfigyelő szerint a szegecs alja ütközik a lyuk aljába, a másik megfigyelő szerint a szegecs feje ütközik bele a lyuk tetejébe. Hát ez van a spec. rel. szerint...