Folytatva a számomra sokatmondó Hrvatska kronika, 2006. október 25. című rövidfilm boncolgatását.

 

Mióta láttam e bejátszást vívódom, miként kezeljem Osztrogonácz elnök felelősséghárító magvasságait, és egyre inkább jutok arra az álláspontra, hogy merő magánéleti szentimentális okok miatt, nincs jogom nem helyén kezelni egy olyan drabálisságot, mely nem csak személy szerint engem sért vérig, hanem kezdeményezésünket összességében helyezi olyan gyalázatos keretbe, mely egyszerűen fogalmazva szemenszedett hazugság, azaz rágalom!

 

Osztrogonácz József minden szava sorra fog kerülni előbb-utóbb (ahogy a többi megszólalóé is), de most csak a következő állítását ragadom ki.

 

"De ezt, ami elindult, nem a Bácskában, nem Baján találták ki, az ötlet külföldről érkezett."

 

Idézek egyik hozzászólásomból, mely forrása a www.gara.dox.hu fóruma.

 

"Kedves Krisztián, megpróbálok diplomatikusan lényegretörő lenni.

Én ennek az országnak az állampolgára vagyok, és nem hinném, hogy a mi törvényeink által biztosított lehetőségekkel élni, szükségszerűen más állam bármilyen szervezetével történő egyeztetést igényelne.
Az én, bunyevác nép nemzetiségi elismertetésére történő szándékom nem újkeletű, de ennek jómagam és ebbéli segítőim a közelmúltban láttuk alaposan megfontolt módon elérkezettnek az idejét.

 

Pillanatnyilag a fő cél az, hogy az OVB határozatot hozzon!
Hogy milyent hoz, az függ attól is, hogy az MTA mit tesz asztalra.
Mérvadó illetékesek gyakorlati alapokon nyugvó véleménye szerint, még kétség esetén is a kezdeményezők javára illő, hogy billenjen a mérleg.
Jómagam bizakodó vagyok, hiszen a beadvány tartalmát tények alapozták meg. Ne tessünk elfeledni, hogy már az EU tagjai vagyunk, és mint ilyenek, kisebbségpolitikai szempontból inkább vagyunk fókuszban, mint ezt megelőzően!

 

Hidd el nekem, ami intézményesítve kell, hogy legyen, az intézményesítve is van, de ha még jobban szükségesnek ítéltetik, akkor majd annak is megadjuk a módját. Semmi okát nem látom kapkodásnak, ahogy annak sem, hogy pl. holmi "Újó Tóncsóknak" számoljunk be munkánkról olyankor, amikor éppen beadványunkat aláíró társamat, Iharos Ferit környékezik. Meginvitálja oda, ahova most te engem.
Majd ha eljön az ideje, akkor mi is megjelenünk ott, ahol jónak látjuk!
Te, illetve ti pediglen csak járjátok a magatok útját, ahogy eddig is tettétek.

 

Mi lényegi kérdésekben eddig sem szorultunk sem belhoni, sem külhoni segítségre társadalmi szervezeti szinten.
Én attól tartom missziónkat nagyszerűnek, és valóban alulról induló kezdeményezésnek, hogy nihilista módon távolságtartó minden olyan "segítő kézzel" szemben, melyből most hirtelen oly sok kapálózik felénk.
Már mondottam: amennyiben a kezdeményezést siker fogja koronázni, kényesen finnyásak leszünk abban, kik legyenek azok, akik a szükséges legkevesebb ezer támogató aláírás gyűjtésében tényleges segítőink legyenek."

 

Felhívom a rágalmazó elnök szíves figyelmét, hogy a beidézett hozzászólás rögzítésének időpontja: "Szomb. Feb. 25, 2006 8:42"!

 

Az az időszak, amikor felfigyelve kezdeményezésünkre igencsak elkezdtek környékezni bennünket mindenféle kétes egzisztenciák.

Áldom az eszem, hogy meglehetős szögletességet és ellentmondást nem tűrve hajtottam el az ilyeneket a fészkes fenébe.

 

Mindehhez még hozzátartozik az a nagyon nem mellékes körülmény, hogy a Bunyevác Túlélők Egyesülete (mely elnöke vagyok) alakulásának időpontja nyolc évvel ezelőtti, és annak alapszabálya fő célként tűzte ki saját bunyevác eszünktől vezérelve, a bunyevác nép nemzetiségkénti elismertetését.

 

Magyarországon élő bunyevácok számára nem szükséges sem külföldi "ötlet", sem külföldi segítség ahhoz, hogy tisztában legyünk a magyar törvények által nyújtott lehetőségekkel!

Nem mi vagyunk felbérelt "janicsárok", nem mi kufárkodunk olyan idegen állam által folyosított támogatásokkal, mely fő célja az integráció, a délszláv népek gátlástalan bekebelezése!

_{Folytatom ...}