infantryman Creative Commons License 2006.11.13 0 0 47
st_patrick: Néhány szót az infrákról és KM-1-ről.
A D-944 három éjjellátó eszközzel rendelkezett: kettő darab TVN-2 infrakészülék (egy a vezetőnek, egy a parancsnoknak) és harmadikként magával a KM-1 kettősműködésű irányzékkal. Sajna mindhárom első generációs, egyfokozatú erősítésel rendelkezett, azaz aktív készülékek voltak. A vezető (és PK) infra fényszórói (2 db) a rendes országuti fényszórók mellett voltak felszerelve, míg a torony külső részén a KM-1-nek külön volt egy nagy infrafényszórója a 14,5mm-es (KPVT) géppuska jobb oldalán: baloldalt a 7,62mm-es (KGKT, később PKT) párhuzamosított géppuska volt. A TVN-2-esek (remélem, még jól emlékszem a típusjelükre) viszonylag gyosan felszerelhetők és üzembehelyezhetők voltak. Cserébe viszont olyasmit nyújtottak, mint amikor nyitott szemmel úszol egy igen koszos medencében: zöld, relative homályos és a távolságbecslésre teljesen alkalmatlan képet közvetítettek. Azon ritka alkalmakkor, amikor infrás éjszakai vezetési gyakorlaton voltunk, az egyik kedvenc szórakozásunk annak a megfigyelése volt, hogy ki hány jelzőoszlopot dönt ki, mivel pl. a fordulási sugár felbecsülése komoly gyakorlatot követelt. Őszintén szólva alig lehetett bármilyen képről beszélni 100 m-es távolságon túl, cserébe viszont ezen a távolságon belül egy egyszerű zseblámpa is képes volt (ideiglenesen) megvakítani. Ez volt a helyzet. A KM-1 már jobb volt, bár az én időmben már elég ritkán hajtottunk végre infrás éleslövészetet vele. Azon ritka alkalmakkor rendszerint megfeleztük az éjszakára előírt lőtávolságokat (egyébként éjszaka hattérmegvilágítású célra, azaz sziluettre, vagy pislogó égővel jelzett célra, azaz torkolattűzre lőttünk) és így sem volt könnyű dolgunk. Talán úgy 500 m-es távolságra még elláttunk vele. Harcban a szörnyű baj az lett volna, hogy a működő infrafényszóróinkat már kilométerekkel korábbról meglátták volna a második generációs (passzív vagy csillagfényes) fényerősítő infrát, (pl. ilyen volt az AMD-re az NSZP-3, vagy a PKM géppuskára a PPN-3), vagy a NATO-ban a nyolcvanas évek végére a harcjárművekben teljesen elterjedt termikus kamerát használók...persze utóbbiak még akkor is észrevettek volna, ha semmit se kapcsolunk be.