Egy kis adalék hogy mennyire hihetőek a katalógusokban leírt hatásfokok:

"Létezik a „per-petuum mobile”?

A magyarázatot nem szeretném túlságosan elméleti síkra terelni, ezért megpróbálom egyszerűen ismertetni a tényeket.
A mi szakterületünkön három éghető elemről beszélhetünk: szén (C), kén (S) és hidrogén (H). Tökéletes égéskor ezekből szén-dioxid (CO2), kén-dioxid (SO2) és vízgőz (H2O) keletkezik. Az egységnyi tüzelőanyagból kinyerhető hőt két csoportba soroljuk: alsó fűtőérték (fűtőérték) és felső fűtőérték (égéshő). Mindkét esetben induljunk ki például a 20 0C-os szobahőmérsékletből. A kettő között a különbség az, hogy az alsó fűtőérték hasznosításakor a keletkezett égéstermékek 100 0C felett távoznak a kéményen, míg a felső fűtőérték hasznosításakor az égéstermékeket visszahűtjük a kiinduláskori szobahőmérsékletre, így a gőz rejtett hőjét, valamint a hőmérsékletkülönbségből adódóan az égéstermékek hőtartalmát is kinyerjük.

Korábban azt hitték a hatásfokszámítás megalkotói, hogy ha egy tüzelőanyagot elégetünk, akkor az abból felszabaduló hő nagyobb részét hasznosítani tudjuk, egy kisebb részét nem, mert az égéstermékek hőmérsékletét nem csökkenthetjük le, hiszen akkor nem lesz felhajtóerő (huzat), ami az égéstermékeket kisegíti a kéményen keresztül a szabadba. Amikor megalkották a ventilátoros gázkészülékeket, akkor már gyorsan rájöttek, hogy az égéstermékeket le is lehet hűteni, ugyanis a ventilátor ki fogja nyomni az égéstermékeket a szabadba. Ez a kondenzációs technika a gázkészülékeknél minimum 13%-os hatásfok-javulást eredményezett.
Vagyis a kazánok hatásfokát az alsó fűtőértékhez viszonyítjuk a mai napig is, pedig ez fizikai lehetetlenséget eredményez, azaz a 100% feletti hatásfokot. Tehát a cikk elején felvetett kérdésre a válasz: nem találtuk fel a perpetuum mobilét, csak valahogy nem akaródzik a számításokat a fizikai valósághoz alakítani.

A felső fűtőértékhez viszonyított számítás már nem adna 100% feletti hatásfokot, tehát fizikai értelemben helyére kerülnének a dolgok, tehát át kellene térni erre a módszerre. Vannak már a világon olyan országok, ahol a korrekt hatásfokszámítást használják, de ez nem terjed gyorsan. Feltettem a kérdést néhány kazángyártó cégnek, s azt mondták, hogy nem fogják elkezdeni, mert a laikusok csak az fogják látni, hogy az ő kazánjaik rosszabb hatásfokúak, mint a konkurenciáé, aki még nem tért át. Azt mondták, hogy a szakmának kellene fellépni a korrektség érdekében. Jelenleg fennáll az a képtelen helyzet, hogy a szakma a kazángyártókra vár, és viszont. A helyzet közbenső megoldásaként megadhatnák a kazángyártók a prospektusaikban a felső fűtőértékre és az alsó fűtőértékre vonatkozó hatásfokot, így a laikusok is láthatnák, hogy a kazánok nem rosszak. "