Lövessük gyermekünket, de csak gumilövedékkel!

 

 

 

banyaszbeka válasz | megnéz | könyvjelző 2006.10.31 13:33:19 (3430)

Te aljas és nyomorult. (Mondja neked egy általában mérsékelt és jóindulatú nick…)

Előzmény: kívül a magyarázat (3426)

 

Világos. Nagyjából ennyit ér a babarczybarátok önminősítése. Általában. Ennyi a hitelük. Általában.

 

És nagyjából ennyire hiteles egy Babarczy-tudósítás a Népszabadság hasábjain. Például a „tankkiállításról”, az összeért emberhullámok meneküléséről a Filmmúzeumnál, és még azon is túl.

Ezt írja a hiteles tudósító: „A saját képeim tanúsága szerint - a rendőrség korántsem tett meg mindent azért, hogy a békés gyűlésezőket és a vandál fiatalokat szétválassza, amikor én jelen voltam a Deák téren, délután 5 és 6 között. Tehát nem tette a dolgát: nem védte meg a Fidesz-gyűlés békés résztvevőit a várható erőszaktól.”

 

„Vandál fiatalok” – ah! Hogy el ne érzékenyüljek! Hiteles tudósítás a Népszabadságban, olyan jó negyvenes-ötvenes fazonokról, Debilről, Bakkerról meg a többi „fiatalról”.

 

Amúgy pedig ekkora baromságot még maga Szíjjártó Péter sem mondott (talán soha). Még a Fidesz sem állította, hogy a rendőrség nem biztosította a rendezvényt (ti. a rendőrségnek a biztosítás volt a dolga, nem több), hanem azt mondta a Fidesz, hogy a rendőrök „tolták” a provokátorokat az Astoria felé.

 

Babarczy szerint a rendőrség „nem védte meg” a „gyűlés békés résztvevőit” a vandálokkal való vegyüléstől (illetve a rendőri „erőszaktól”, a „brutalitástól”). „Nem védte meg” azokat, akik direkte a „vandál fiatalokkal” kívántak összekeveredni valami módon. Hősi harcoskodás, vagy esetleg fotózás céljából. Merthogy bizony fényképezőgép nélkül is tudható volt: a normális emberek már réges-rég hazamentek (ti. a rendőrség biztosította a nyugodt távozást), csak a hülyék maradtak a Filmmúzeumnál, név szerint Babarczy Eszter. Meg a „vandál fiatalok”. Míg ugye a rendőrség „nem védte meg” a „békés résztvevőket” semmitől. A földrengéstől sem, a hurrikántól sem, az árvíztől sem… és persze nem utolsó sorban a saját lovasrohamától.

 

Ha tehát valaki nem érti, hogy mi a különbség a megvédeni, illetve a védeni (biztosítani) ige között, az jelentkezzék a Népszabadságnál tudósítónak, ott garantáltan alkalmazzák majd az illetőt.

 

Az időközben napvilágra került dokumentumok tükrében pedig teljesen világossá vált, hogy Babarczy „tudósítása” csak a szégyenletes jelzővel illethető. Az írás egy fontoskodó dilettáns szarkavargatása, semmi egyéb.

 

Ez a hipokrita áltudósító a cikkben (egy helyütt) magamagát nevezi „katasztrófaturistának, ’forradalom’-nézőnek, kíváncsiskodónak”, miközben (másutt) valami egészen stupid módon rágalmaz: a rendőrség „újságírókat hagy helyben hirtelen felindultságból, vagy kellő figyelmeztetés nélkül kardlapoz végig egy olyan tömeget, amelynek csak kisebbsége áll randalírozókból, a többsége egyszerű bámészkodó”.

Vagyis a „tudósító” meggyőződött róla (fényképezéssel), hogy a rendőrség „kellő figyelmeztetés nélkül kardlapozott”. Tudniillik az a baja a „tudósítónak”, hogy a rendőrség őnéki (aki későn futott) nem súgta oda külön is, hogy a Filmmúzeum környéke „műveleti terület”.

 

Az idézett mondat tehát éppúgy a szerző dilettantizmusára vall, minként a következő: „Hogy utcaszínházként - vagy tévéműsorként - voltunk képesek nézni azt, ami a demokratikus intézményrendszer csődjével fenyeget, a politikai kultúránk súlyos fogyatékosságairól, a demokratikus tapasztalat hiányáról tanúskodik”.

 

Aztán, hogy miként lehettünk „képesek” „tévéműsorként” nézni zavargásokat, csak a Népszabadság szarházi rovatvezetője, olvasószerkesztője tudhatja. De nem érdekes, hányjunk egy csöppet, és vegyük az állítás tartalmát!

Nevezetesen: Babarczy egyszerűen nem érti, hogy nem a mi „politikai kultúránk súlyos fogyatékosságairól” (egyébként a szerző itt megint keveri a kultúra fogalmát a kulturáltság fogalmával, merthogy bunkó szegény), hanem konkrétan, személyre szabottan Babarczy Eszter privát fogyatékosságáról árulkodik az ő részvétele.

A „tévéműsorként” való nézéssel pedig egyszerűen nem tudható, hogy mi a baj. Ne nézze az ember a tévében a buta Babarczy Esztert? Vagy mi volna a megoldás? Mindegy, a lényeg az, hogy bizony ő volt ott a Filmmúzeumnál (boldogtalan kisfiával meg még néhány hozzájuk hasonló hülyegyerekkel együtt) és nem a társadalom többsége. Babarczy még ennyit sem ért abból, ami körülötte zajlik. A saját személyes idiotizmusát megint rálőcsöli az ország egészére, s megint ezért hiszi el magának, hogy nem ő, hanem az ország egésze paranoid. Pedig hát tény: ő ment oda, ő terelte még a gyerekét is a rendőrlovak elé. Ő hitte azt, hogy fényképezéssel mindent megért a világból (mintha az értéshez KODAK-papír, és nem ész, értelem kellene); azután ő írt az újságba a „tapasztalatairól” egészen elképesztő marhaságokat (láthatóan a rendőri oszlatásról éppúgy nem tud semmit, mint az ügyészségi jegyzőkönyvezésről stb.), miközben újra és újra a „politikai kultúra fogyatékosságairól” karattyol. Hiába szól az ember, Babarczy nem hajlandó elolvasni, mit ír pl. Gombár a politikai kultúra fogalmáról.

Szóval: Frizu néni gyakorlatilag reménytelen eset, s ezért mondom, hogy inkább azt az embert kéne nagyon seggbe rúgni, aki notóriusan közli Babarczy szokványhülyeségeit az újságban.

 

banyaszbeka válasz | megnéz | könyvjelző 2006.10.31 13:33:19 (3430)

Te aljas és nyomorult… A gyerek nem akváriumban él… Aki mer emberek közé menni, az kockáztat, ahogy az is, aki autóba ülteti a gyerekét, vagy csak kilép a kapun…

Előzmény: kívül a magyarázat (3426)

 

Mint ahogy mondjuk az a bátor anya is kockáztat, aki mondjuk éles lövedékek elé lökdösi a gyerekét. Hadd tanuljon az a büdös kölök! Tudja meg, mi az élet! Tulajdonképpen ez az igazi anya. Aki sortűz elé viszi a pulyát. Gumilövedék? Kardlapozás? Áh! Az semmi. Lótúró. A Kalasnyikov-golyó! Az ám! Egyenesen bele a gyerek szívébe. Hadd folyjék az ifjúi vér! Ez a civil kurázsi!

 

Egyébként én az efféle, magát nőnek és anyának tituláló szörnyeteget tulajdonképpen nem kárhoztatom, voltaképp nem őt bíráltam, hanem a fiúcska apját. Neki volna kötelessége olykor védeni is az ivadékát attól a nyilvánvalóan beteg embertől, aki a „politizáló értelmiségi” szerepét játssza, miközben szerencsétlen gyerekét közvetlen életveszélynek teszi ki az utcán.

 

 

banyaszbeka válasz | megnéz | könyvjelző 2006.10.31 13:33:19 (3430)

Úgy tudom, volt menekülési útvonal, egyben van a gyerek…

Előzmény: kívül a magyarázat (3426)

 

Én nem állítottam, hogy nincs egyben. Viszont az, aki a gyerekét életveszélybe sodorja, ráadásul fölöslegesen, értelmetlenül, az nem anya, hanem csupán egy eszelős némber. Jóval gyalázatosabb fajta, mint az ő kvázi pandanja, vagyis aki „csak” sípolni viszi a kölykét a temetőbe, merthogy az is agyament dolog, de Mécs László legalább nem indít a gyerekek ellen lovasrohamot kardlapozással.

 

 

banyaszbeka válasz | megnéz | könyvjelző 2006.10.31 13:33:19 (3430)

Úgy tudom, volt menekülési útvonal, egyben van a gyerek, és vélhetően lesz mit és kivel megbeszélni.

Előzmény: kívül a magyarázat (3426)

 

Lesz. Már amennyiben nem halántékon veri a gumilövedék, hanem csak fültövön. Akkor nincs gond. Hiszen két füle van annak a gyereknek. Az egyik ugyebár a tartalék fül. Vagyis valóban „lesz kit és mivel megbeszélni”. Vélhetően.

 

 

De olvassuk csak újra a már idézett hozzászóláskezdést! A jóból sohasem elég:

 

banyaszbeka válasz | megnéz | könyvjelző 2006.10.31 13:33:19 (3430)

Te aljas és nyomorult…

Előzmény: kívül a magyarázat (3426)

 

… szóval, hogy ez a minősítés valójában nem engem illet. Én ugyanis bátorkodtam Ranschburg Jenőre és Vekerdy Tamásra hivatkozni.

 

Cáfolat persze nem érkezett, ahhoz kevés a gyalázkodóan, szitkozódóan babarczybarát „jóindulat”; ohne hozzáértés, csak a mocskolódás: Ranschburg, Vekerdy aljas és nyomorult.

 

 

Nagyjából ilyenek a babarczybarátok.

A hölgyike nem tud írni. Ez nyilvánvaló. Nem ért a politikához, nem ismeri a politikaelmélet alapfogalmait, és úgy általában: nagy valószínűséggel nem ért semmihez; csak azt tudja, hogy rajta kívül mindenki paranoid. A cikkében egyetlenegy épkézláb, intellektuálisan, stilisztikailag védhető mondat nincs, csak dilettáns fecsegés van. Plusz a gyerek kézen fogása és gránátok, „fejmagasságban” röpködő lövedékek közé cibálása.

 

Mi tehát ilyen esetben a megoldás a babarczybarátok részéről? Hát az obligát aljasozás és nyomorultozás. Már, hogy ne legyen a „politikai kultúránk” „fogyatékossága” oly annyira „súlyos”.

 

Babarczy Eszter az egyik legostobább, legkorlátoltabb ember, akit én valaha ismertem, és milyen érdekes: ő ordítja a leghangosabban, hogy paranoid, kulturálatlan, súlyosan fogyatékos az ország.

 

Van kitől és van mit tanulnia a kis Babarczynak. Van alternatíva a gyerek számára. Olvashatja az anyja bornírt cikkeit, hallgathatja a rendőrlovak nyerítését, a „tüntető fiatalok” bammegelését, esetleg olvashatja a babarczybarátok aljasozását az interneten.

Csak a tévében nem nagyon láthatja már az anyukát. Onnan Baló úgy kihajította, mint a macskát szarni. Meg sem állt a hülyéje a Filmmúzeumig. És még azon is túl.