Nem az a lényeg, hogy elmozdul a rendszer, hanem az a lényeg, hogy közben változik a sebessége.

Nézzük az eseményeket egy külső szemlélő szemszögéből, aki inerciális mozgást végez. Mit lát ő? Ha a lift nem gyorsul, akkor azt látja mondjuk, hogy az a foton megy ki az első lyukon, amely pont 2 fokos szöget zár be a vízszintessel (persze az ő rendszerében). Ha a lift nem gyorsul, akkor ez a foton pont odaér a 2. lyukhoz is, ezt a lentebbi ábrákon már láttuk.

Ha gyorsabban megy a lift, akkor sincs gond, akkor már nem a 2 fokos, hanema 3 fokos szöget bezáró foton jut ki az első lyujkon, de az továbbra is átmegy a következőn, szintén az arányosság miatt. De mi van, ha gyorsul a lift? Érjen oda az első foton a lyukhoz mondjuk 2 fokos szögben és ekkor kezdjük el gyorsítani a liftet (legyen a gyorsítás nagyon nagy nagyon rövidi ideig tartó). Ha a lift nem gyorsulna, akkor ez a 2 fokos szögben haladó foton pont átmenne a 2. lyukon, azonban a gyorsítás miatt most már a 3 fokos szögben haladó foton tudna csak átmenni. De szegény nem 3 fokos szögben halad, hanem 2 fokosban, ergo nekimegy a falnak.

Nézd meg alaposan a lenti ábrát, ami alapján az arányokat számoltuk. Egyszerűen arról van szó, hogy ha a foton folyamatosan gyorsuló rendszerben halad, akkor ebben a rendszerben az ő pályája nem egyenest határoz meg, hanem parabolát. És a parabolára már nem igaz ugyanaz az arányosság, ami az egyenesre még igaz. Ha nagyon nagy gyorsulással gyorsítom rövid ideig - mint a fenti példában -, akkor szintén parabolát ír le addig a nagyon rövid ideig, utána meg pont abban az irányban menne tovább amikor a gyorsulás megszűnik. Jó közelítéssel tört vonalon halad. Ekkor persze már igaz rá az arányosság, csak éppen nem az ami az előző meredekségű egyenessel számolandó, hanem egy másik arányosság. Emiatt fog elakadni a falban.