Igazából Gezoo minden ilyen kísérelt könnyen visszavezethető egy még alapvetőbb kísérletre.

Legyen a térben 3 pontunk A, B és C. A-ból elindul két foton (vagy két kalapács) és becsapódik B-be, ileltve C-be. Mind a 4 eseményhez (két indulás és két érkezés) tartozik egy koordinátahármas (egyszerűség kedvéért csak 2 térdimenzióban tárgyalom), 2 tér és egy időkoordináta. Innentől kezdve már teljesen egyszerű koordinátageometriával el lehet dönteni, hogy mekkora szöget zár be AB és AC. A pontok persze mozoghatnak is, ekkor a számítás folyamán ezt is figyelembe kell venni.

Ha csak azokról a koordinátákról (tér és idő) beszélünk, ahol a foton (vagy kalapács) jár, akkor jól látszik, hogy nem lesz különbség a foton és a kalapáccsal végzett kísérlet között. Persze ekkor nagyon nehéz a te elméleted mellett érvelni, hiszen a spec rel számításaiból minden tök világosan következik. Nincs helye a ködösítésnek. Akkor rögtön látszik, hogy két egyenes szöge nyugodtan változhat a megfigyelőtől és máris értelmetlenné válik az a kérdés, hogy "lehet-e a fotonnak a sebességvektorától eltérő sebességkomponense?". Persze, hogy nem lehet, de ez igaz egy kalapácsra is. Maga a kérdés is értelmetlen, a foton nem kap más irányú sebességkomponenst, egyszerűen arról van szó, hogy a mozgása más inerciarendszerből más irányúnak látszik. De a sebsségkomponense nem változik (hasonlóan a kalapácséhoz), hiszen továbbra is pont ugyanazokon a térbeli pontokon megy keresztül.