Kedves Enzo5!

Drávucz: Végső soron szlávnak kell lennie, bár egyrészt az etimológia problémás, másrészt A jelenkorban nemigen adatolható.

A név a Drav- alaptagból és az -uc képzőből áll. Az etimológia problematikusságát ez utóbbi adja, mivel atipikus alakulat. Az -uc magyarázható a szláv -uk kicsinyítő képző és a régi -jь birtokos képző nyugati szláv kapcsolataként. Az -uk az ukránban gyakori, így emiatt itt elsősorban az ukránnal határos, ill. valachok (ukrán nyelvű legelőváltásos hegyi pásztorok) által betelepített szlovák és lengyel vidékekre gondolhatunk. Adatolható a magyarban a Dravic névforma, amely a nyugati szlávságban elterjedt -ic apanévképzővel származott ugyanebből az alapnévből. Emiatt arra is gondolhatunk, hogy a Dravuc már a magyarban alakult ki hangrendi illeszkedéssel a nyugati szláv – azaz cseh, szlovák, szorb, lengyel– Dravicból (ez esetben elég régi magyarosodást feltételezhetünk).

A Drav- alaptag valószínűleg a szláv (szlk.) dravý ’vad, erőszakos, durva, heves’ melléknévből származó személynév.