Egy mondattöredék a butaságról

 

 

 

babarczyeszter válasz | megnéz | könyvjelző 2005.06.18 17:29:16 (592)

Üdv mindenkinek! 

Hát mégis majdnem-civil lett az elnök! Én a magam részéről örülök…

 

 

Állományjavító válasz | megnéz | könyvjelző 2005.06.18 17:39:22 (593)

Én is örültem neki. De sajnos, a választásának körülményei miatt nem lett volna szabad elfogadnia a megválasztását…

Előzmény: babarczyeszter (592)

 

 

babarczyeszter válasz | megnéz | könyvjelző 2005.06.18 18:07:59 (595)  

nem volt éppen elegáns történet, valóban. De Sólyom legitimitása ettől még nem csorbul… 

Mivel karakteres, erős személyiség, aki nehezen befolyásolható… 

Előzmény: Állományjavító (593)

 

 

babarczyeszter válasz | megnéz | könyvjelző 2005.06.18 22:18:49 (609)

… Abban is igazad van, hogy Sólyom bizonyos értelemben még úriember…

 

 

Konrád György index | nap | kelte 2006.10.05. reggel (mtv) 

 

„’Butaságnak’ nevezte a Napkeltében Konrád György Sólyom László vasárnap esti mondatait, amiben a kormányellenes tüntetéseket az ’emberek egészséges erkölcsi érzéke’ bizonyítékának nevezte. ’A köztársasági elnöknek kötelessége disztingválni, neki tudnia kell disztingválni, azért köztársasági elnök’ - jelentette ki Konrád, aki elfogadhatatlannak nevezte, hogy Árpád-sávos zászlók alatt zsidónak tartott politikusok nevét olvassák fel…”

 

*

 

Ez a hír. A mai hír. Illetve az is hír még – s ezt én teszem közzé! –, hogy a vakondok megválasztását (SZDSZ-ünk segedelmével) Konrád György nem nevezte butaságbak annak idején. Sőt!

 

Lásd, mint fent!

 

Például az Index-fórum egyik legkorlátoltabb snaucere is elhitte a gazdáinak (egyebek közt Konrádnak), hogy nem Sólyom László itt a vakondok. Hanem más a vakondok. Az elnök „nehezen befolyásolható” áldozat. A „körülmények” áldozata. „Választásának körülményei” okozzák a bajt. „Csak” azt nem értette meg ez a jámbor SZDSZ-fullajtár, hogy akit vakondok „körülmények” között választanak meg, az eo ipso vakondok. Magyarán: ő maga a körülmény. Valójában ő csinálja a körülményeket, ő mozgatja a szálakat.

 

E reflektáltabban gondolkodó tökfej például szó szerint ezt írta:

 

Állományjavító válasz | megnéz | könyvjelző 2005.06.18 18:43:23 (597)

Kedves Eszter,

 vannak úgynevezett emblematikus pillanatok. És ez az volt. Olyan, mint Telekié annak idején. Csak Sólyomnak nem főbelőnie kellett volna magát, hanem megálljt parancsolva elutasítani a megválasztását.

Ebben úgy körülbelül biztos vagyok...

Ezenkívül meg azt gondoltam, hogy a szocialista párt jelenlegi állagában való fennmaradása árán  a parlamenti és polgári demokráciának az ellenségeivel szembeni küzdelmeit nem szabad, nem érdemes megvívni. Mert a - hogy is nevezzem - polgári progresszió - határain az Mszp túlsúlyba jutott szárnya éppúgy kívül esik, mint a látszatra monolitizált jobboldal jórésze. 

De hát, úgy látszik, a jelen együttállásban nem juthat szóhoz a minőség koalíciója, nem engedtetik meg.

Meglehetősen pesszimista vagyok e tekintetben: ha nem volnánk a Nato és az Unió tagjai, elháríthatatlannak tartanék egy meciari-tudjmani fordulatot. Így sem tartom kizártnak, kivált az Unió jelen állapotában. Miért is ne? Minden adott hozzá és védtelenek vagyunk vele szemben. 

Ezt a folyamatot állíthatta volna meg Sólyom László bátor gesztusa.

Előzmény: babarczyeszter (595)

 

Vagyis NATO ide, Unió oda, jönnek a nemzeti szocialisták (ott a „meciar-tudjmanok”, itt a Szili Katalinok), és csak egy, csak egy dolog állíthatta volna meg őket: „Sólyom László bátor gesztusa”. Sólyomnak persze „nem főbelőnie kellett volna magát, hanem megálljt parancsolva elutasítani a megválasztását”.

 

Emlékszem: tavaly nyáron hosszan érveltem e rovatban, mi több, bizonyítottam: nem arról van szó, hogy a naiv Sólyom elfogadta a megválasztását, hanem ellenkezőleg: ő volt a választás generátora, a „választás körülményeit” ő determinálta.

Bizonyítottam: Sólyom múltjában benne van a „megálljt parancsolás”, csak épp nem úgy. Hanem épp ellenkezőleg. Márciusban például a zsidó bankár kézmozdulatának „parancsolt megálljt”. Na most, ilyesmi azért a világon nem fordult elő. Sehol. Csak ennek a „paranoid” országnak van olyan államelnöke, aki azért tünteti ki embertársát, hogy közben ne fogjon vele kezet. Vagyis par excellence paranoid (sőt skizofrén) módon. És pontosan ez a paranoid mozzanat (parlamentáris vakondokság) határozta meg már a megválasztását is. Nem jellemezte, hanem determinálta. Aminek pedig Babarczy politológus (képzett, diplomás szakember) ugye nagyon örült annak idején. Ebben a paranoid országban. Míg a másik, kvázi kritikusabb marhának is az a meggyőződése (egyébként a mai napig), hogy a Sólyom itt a mi jó királyunk, csak az alattvalók, azok a nagyon rosszak, gonoszak. Sólyom a „körülmények” áldozata.

 

Mert hát úgy nagyjából ennyi eszük van ezeknek az embereknek. Konrádostul, Babarczystul, mindenestül.

 

Konrád azt állítja: Sólyom „butaságot” írt a levelében. Tudniillik szegény Konrád György még azt sem érti, még most sem érti, hogy Sólyom nem butaságból mondta, amit mondott. Az elnök pontosan tudja, hogy mit miért mond, illetve cselekszik.

Hogy világos legyen, végigviszem a gondolatot: Himmlerről is mondhatná Konrád, hogy butaságokat csinált. Mutatis mutandis! És hogy még világosabb legyen: Gyurcsány őszödi beszédére (esetleg) mondható, hogy indokolatlan túlzás, meggondolatlanság fakadó butaság stb., viszont Sólyom sorozatos, koncepciózus és hivatalos gesztusai azt jelezik, hogy az elnök tudatában van annak, amit tesz.

 

Nem Sólyom, hanem Konrád beszél butaságot. Az államelnök ti. nem beszél; ez a dolog lényege.

 

Nem „beszél”, hanem nyilatkozik. Miáltal cselekszik. Mint Himmler. Mint Sztálin, mint Rákosi és így tovább. Sólyom azt cselekszi, hogy a nyilas névsorolvasókat „egészséges erkölcsi érzékű embereknek” nyilvánítja. Ha ugyanis ezt Sólyom szomszéd mondja az esztékában, a vasszermanos műanyagpoharat szorongatva reszkető kezében Orbán szomszédnak, akkor „buta beszéd”, ha viszont a köztársasági elnök nyilatkozza, akkor politikai cselekvés.

 

Tényleg nem érthető?

 

Az antiszemita „gondolatot” lehet butaságnak minősíteni logikailag, teoretikusan stb., viszont egy nyilas megmozdulásnak valamely közjogi méltóság piedesztáljáról történő bátorítása, méghozzá hivatalos nyilatkozattétel formájában, nem „beszéd”, hanem uszítás.

 

Konrád pedig „csak” ezt nem érti.

 

Miért?

… 

mert butaság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
Konrád György haragjában,

…

hol butaság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is butaság vagy;
…

vakondként napsütésben
így járunk vaksötétben
s feszengünk kamarában
futva bár Szaharában;

mert ahol butaság van,
minden hiában,
e dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
Konrád is neki szolgál.

 

 

Nem szólva Babarczy Eszterről.