Szia Judit!

Megszületett második lányunk. És gondolom mint minden hol ahol a második gyermek megérkezik az első féltékeny...

A nagyobbik lányom azóta amióta megszületett a kicsi, teljesen természetesen féltékeny a szeretetünkre (ezt én gondolom így). Onnan vettem észre, hogy amikor nevelem, rászólók ha rosszalkodik akkor rögtön odafut hozzám , elkezd puszilgatni és ezerszer elmondja, hogy mennyire szeret engem. Ilyenkor én is megnyugtatom, hogy én is nagyon szeretem, de a szeretetnek nincs köze ahoz, hogy ő rosszalkodik vagy sem. A Nagyobbik leányzó 2 éves és 9 hónapos, a pici 1 hónapos. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy Ő mindig a mama gyereke, még akkor is ha rossz, a mama mindig szereti őt, de attól még szót kell fogadni a mamának. Nem tudom hogy elég világosan magyarázom, de próbálom a szeretetet nem belekeveni a nevelés témájába, és a gondom az az, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ő képes ezt megérteni. Mindenestre nem szeretnem ha azt érezné ,azért büntetem mert nem szeretem, viszont azt sem szeretném, hogy ő azt érezze neki jónak kell lennie mert a mama csak akkor szereti. Jaj!!! Olyan nehéz ez az egész, ha pedig engedek neki akkor hülyét csinálok magamból sőt még az ő nevelését is elcseszem! Nem tudom mit tegyek!

Van valami ötleted? Én hulla vagyok. (ezt a fáradtságra értem)

Várom válaszod!

J.