Ahogy itt forgatjátok a szavakat, érdekes dolgok sültek ki belőlük.

Tényleg van olyan, hogy ok nélkül csinál valamit az ember. Az ok nélküliséget (nincs oka rá) viszont kár keverni a nincs jó oka rájával:)

Legyen inkább ebihal.

Nagyon izgalmasnak tartom, amikor értelmi viszonyok (okozatiság) és érzelmi viszonyok (jóság) keverednek. Az ember már csak ilyen, érzelmi-értelmi.

Ezért aztán könnyen előfordulhat, hogy nincs okunk csinálni, de van jó okunk csinálni valamit. (lefordítva: nem értelmi, hanem értelmi-érzelmi egységben -emberben és nem gépben- gondolkodva máshova lyukadunk.

Szeretni jó okunk van, de szeretni csak ok nélkül lehet.

Isten is ok nélküli, mert a jóság az oka:)