Nem én voltam, de lementettem anno:
Bárdos Imre balesetes listájában ez áll az esetről:
"
1978.04.13. Bp., Boráros tér : BHÉV M.IX. 853-627-854
A késő délutáni órákban műszaki hiba miatt az ütközőbakot áttörve a váróterembe rohant, majd az épület hátsó falát is kidöntve egy betonkerítésnek ütközve állt meg a hév szerelvény. A váróterem az eső miatt tömve volt, így a vonat hatalmas pusztítást végzett, 13 ember meghalt, 25 megsebesült.
A vonat már az előző útján is rakoncátlankodott. Többször – látszólag indokolatlanul - leoldott az ún. gyorskapcsoló. A hiba miatt a Csepelre történő érkezéskor a szerelvénynek ki kellet volna állnia a forga-lomból a hiba kijavításáig, de erre a délutáni nagy zsúfoltság miatt nem került sor. A fiatal, nem sok ta-pasztalattal rendelkező motorvezető ezért a elindult Boráros tér felé. Nem tartotta meg a kötelező fékpróbát sem, hanem nagy kínlódások árán próbált valahogy haladni a betegeskedő vonattal. Az első megállónál a gyorskapcsoló ismét kioldott. Ezt valahogy visszakapcsolta, ezzel is csökkentve a vonat levegőkészletét, ugyan is a légsűrítő a sorozatos kikapcsolódások miatt már régen nem működött. A Tanácsház (ma Szent Imre) téri megállónál segítségére sietett egy, a vonaton utazó idősebb, szabadnapos kollegája is. Közös erő-feszítéssel mentek tovább. A légkészlet tovább fogyatkozott, levegő hiányában már az áramszedő is leoldott, de néhány relét kigyufázva segítettek ezen apró problémán. Szabadkikötő megállóhelyhez érkezve a peronon kb. egy vonathosszal túlcsúszva álltak meg. A harcot nem feladva tovább indultak. Érzékelve az egyre na-gyobb sebességet próbáltak villamos fékre kapcsolni, de konstrukciós hiba folytán ezt egy „EP” (elektropne-
umatikus) szelep közreműködésével lehetett (volna) megtenni. Mivel levegő már nem igen volt, ez nem sike-rült és a szerelvény immár megállíthatatlanul száguldott végzete felé. A Boráros tér felé közeledve már vész-sípjelzést sem tudtak leadni, mert ennyi levegő sem maradt a vonatban.
A baleset után átépítették az M.IX-es szerelvények fékberendezését és munkaemésztő ütközőbako-kat építettek be a végállomásra. A biztonság kedvéért az új várótermet már a vágányok mellé építették.
A bíróság a motorvezetőt 3 év 8 hónap, segítőjét 2 év 8 hónap fogházra ítélte.
Egy, a vonaton emlékei szerint a második kocsiban, szolgálatba utazó mozdonyvezető szerint neki már gyanús volt a szerelvény viselkedése a felszállás pillanatától fogva. A vég(állomás) felé közeledve már sejtette, hogy a dolognak nem lesz jó vége, mert a sebességet igen nagyra becsülte. Igaza volt! Az ütközés-kor csak néhány rántást éreztek a vonatban, majd az ajtót kifeszítve látták meg a véres valóságot. Elmondása szerint a helyszín borzalmas volt, amit a rendelkezésre álló képek is tanúsítanak