tekipna válasz | megnéz | könyvjelző 2006.09.23 20:02:36 (3137)

 

Babarczy:

... Néztem ezt a vad gyereket, és azon gondolkodtam, ha egyértelműen és világosan megmondom, amit gondolok - hogy értem és jogosnak tartom a felháborodását, mégsem értek egyet sem a módszereikkel, sem azzal, hogy meg kéne dönteni a kormányt, aztán magyarázatul hozzáfűzném, hogy a beszéd, amelyen most ennyire feltüzelték magukat, az elmúlt évtized legőszintébb, leghazafiasabb beszéde volt ...

 

Előzmény: Logofet (3136)

 

 

Ez persze Babarczy Eszter szokványhülyeségei közé tartozik.

 

El lehet olvasni Gyurcsány beszédét; annak semmi köze a hazafiassághoz. Illetve, ha van, csak annyiban, amennyire bármely szimpla böffenet hazafias, amely az ország állapotának jobbításáról prédikál.

 

Az őszinteség pedig egyáltalán nem erénye a szónoki beszédnek. Nem őszintének kell lenni, hanem őszintének kell látszani. A szónok célja ugyanis nem az, hogy valamely kevés eszű publicista hazafiasnak és őszintének tartsa majd valamikor, hanem az volt a szónok célja, hogy megszavazzák az előterjesztését.

 

Ezért Gyurcsány teljesítményének igazi erénye, értéke, hogy Churchill fultoni beszédéhez hasonlítható. És azért csak hasonlítható, mert nem a teljes nyilvánosság előtt hangzott el.

 

Többen azt tanácsolják most (a tudálékos Bencze Györggyel az élen, az agyalágyult Hajósról már nem is szólva), hogy Gyurcsány mondjon le, ez volna a megoldás. Míg a másik két nagyokos (Kéri és Farkasházy) szerint közvetlenül Öszöd után, a nagynyilvánosság előtt is el kellett volna mondani a beszéd szordínósabb változatát. Aminek persze semmi értelme nem lett volna, sőt!, de hát a Heti Hetesben is kell egy kicsit fontoskodni a szimplácska embereknek.

 

Én azokkal értek egyet, akik szerint Gyurcsánynak most kéne megszólalni valami módon, valaminő speciális drámaisággal. Volna is rá lehetőség szerintem. Én például nem vagyok egy Fulton Ferke, de tudnék olyan miniszterelnöki beszédet írni, amelytől nedvessé válna a nemzet bugyija a jelenlegi helyzetben. Na, nem a teljes nemzeté, de úgy nagyjából a meghatározó részéé. Nem sokból áll.

 

Gyurcsány viszont hibázik is. Ezért mondtam, hogy még nem igazi Kádár, nem kiforrott államférfi.

 

Vegyük a legújabb botlását. Azt mondja: azért kell pl. tandíj, hogy általa emancipálódjék a magyar ember, vagyis hogy adjunk a paternalizmus pofájának egy jó nagyot. Rendben van. Tegyük föl, igaza van Gyurcsánynak, Konrádnak meg a többi „liberálisnak”, a tandíj emancipál, megérteti mindenkivel: mindenért fizetni kell. Rendben van.

Na de akkor hogyan jön ide Merkel óvó néni?

 

A népét serényen emancipáló Gyurcsány hazaszalad a német dedóból, és lelkesen, emancipáltan újságolja, hogy bizooóny, nekem az óvó néni akkor is azt mondta, hogy bátor vagyok, beeee! Mire jön a többi lüke óvodás: Nem is igaaa!, mer’ a dadus azt monta, hogy az óvó néni nem is monta, hogy bátor vagy, beeee!

 

Na kérem, ez a gyurcsányi-orbáni emancipálódás mostanában.

 

Merthogy viszont ki a lófasz van attól elájulva, hogy jót mondott Angela Merkel óvó néni a magyar miniszterelnök bátorságáról, miközben talán még meg is simogatta neki a kicsi buksiját? Nyilvánvalóan a kisebbrendűségi komplexussal küszködő, kisnemzeti honpolgár van ettől elájulva, méghozzá pró és kontra. Mert ne legyen tévedés: nemcsak a liberálisan emancipáló Gyurcsány gyermekded lélek ebben a vonatkozásban, hanem a nagynemzeti öntudatát öblögető ellenzék is infantilis. Hiszen ugyanazt a hülyegyerek nótát fújja (nem is igaaa, beee!), mint a miniszterelnök, csak épp tercelve, kontrázva hozzá. Tudniillik egy valóban öntudatos (ráadásul turulöntudatos) ellenzék Gyurcsány (liberális fejlődésében kissé visszamaradott) kérkedésére ezt válaszolja: Igen? És ki nem szarja le, hogy a burkus kancellár mit mondott rólad, baszodalássan, nekünk megvan a magunk véleménye a beszédedről?!

 

Jellemző, hogy a szintúgy infantilis (a Nyugat előtt hasaló) ellenzéknek eszébe sem jutott egy ilyesfajta reflexió. Ahol paternalizmus van, ott paternalizmus van, méghozzá jó mélyen, az antipaternalisták zsigereiben is…

 

Szóval, csak azt akarom mondani, lesz még itt miről beszélgetni, hosszú ideig.

 

De nem Babarczy Eszterrel, mert neki – láthatóan – a szimpla agyú közszereplők által egymás szájába rágott unalmas közhelyeken kívül semmi nem jut az eszébe a furcsánál is furcsább politikai, közéleti jelenségekről.