Fen (1292), fene (1236), fenekedik (1584), fenyeget (1372), fenevad (1506) gyakorlatilag mind a fen-re vezethető vissza. Dátum az első írásos megjelenést mutatja.

fene - a fogait fenő (vicsorító, acsarkodó), dühös vadállatra vonatkozó melléknévi jelző volt. fen > fene/fenő (leng > lenge/lengő, peng > pengő/penge, szül > szüle/szülő, hint > hinta/hintó, hull > hulla/hulló, ...) Szitokszóvá válás, különösen a helyhatározóragos formák meggyökerezése az eredet és az eredeti jelentések teljes elhomályosulásával járt.