Kedves bolsh,

 

kezdem azzal, hogy én Babarczy Eszterrel akkor sem értek egyet, ha történetesen egyazon szavakat írjuk, mondjuk, ha látszólag ugyanarról a dologról beszélünk. (A mostani esetben persze még erről sincs szó, már csak azért sincs, mert Babarczy ugye véleményezett egy politikusi dumát, amelyet én el sem olvastam.)

 

Tehát nekem Babarczy Eszterrel nincs se vitám, se egyetértésem. Én Babarczy Eszter véleményét nem tartom semmire.

 

Nekem Veled van vitám.

 

Mégpedig alapvetően abban, hogy összemostad Gyurcsány kurvázását, nyüvesezését Babarczy paranoidozásával.

 

Kifejezetten a kedvedért átfutottam az inkriminált hanganyagot, és így sem mondhatok mást: Gyurcsány szövege szónoklat, retorikai kreálmány (hogy jó-e, vagy sem, nem tudom, ezt majd eldönti az idő), míg Babarczy Népszabadságbeli írása az elemzés igényével készült. Lényegi különbség van a kettő között.

 

Hogy egészen világos legyen: számomra Gyurcsány szövegéből nem az ország iránti megvetés, hanem a (külső, belső) politikai ellenfelekkel szembeni indulat árad, s némi önfényezés persze (mindent szarul csináltunk, csak az utóbbi két évben – vagyis amikor már én voltam a góré – tettünk ezt-azt stb.), míg Babarczy „elemzéséből” valaminő morális és intellektuális fölénytudat tűnik elő.

Gyurcsány politikus. Ő csinálni akar valamit, ezért habzik a szája. Míg Babarczy azt képzeli magáról, hogy ő erkölcsileg és szellemileg fölötte áll vizsgálata tárgyának (az országnak). A Babarczy-attitűdöt vesd össze azok szövegeivel, akik „reflektáltabbaknak”, „interiorizáltabbaknak” tarják magukat az ország többi lakójánál. Gyurcsány előadásában ennek nyoma nincs.

 

Még annyit, s ezzel befejezem, hogy ne nyújtsam túl hosszúra: néhány hete írtam Gyurcsányról is ebben a rovatban; és a kazetta után sem változott a véleményem.

Magyarország szerintem is nyüves ország. De csakis annyiban, amennyiben a világ nyüves. Nem jobban, sőt (több vonatkozásban) inkább kevésbé. Mármost ha ebben a szituációban Gyurcsány képes lesz valami olyasmit összeeszkábálni (reformot, effélét), amely Magyarországot még inkább a világátlag fölé emeli (a centrumátlaghoz közelíti), akkor Gyurcsány államférfinek minősül majd. Kádár után az egyetlen államférfinek a modern Magyarország történetében. Ha viszont nem, akkor az marad, aminek ma látszik sokszor: paprikajancsi.

 

Hidd el, kedves bolsh, azt most még senki nem tudhatja, hogy mi lesz. Még maga Babarczy Eszter sem tudhatja előre. Noha ő látja már, hogy milyen mozgás indult el újabban („cinikus politikai kultúránk kezd felszakadozni” brrr…), igen, ez indult el, s nyilván hipp-hopp kezdődik a fölszakadozás (ebben a paranoid országban), viszont komoly ember a mai helyzetben a jövőről nem állíthat semmi bizonyosat. Az látszik persze, hogy Gyurcsány akarna valamit. Szeretne valami szokványtól eltérőt, és az is elképzelhető, hogy a dolgot nem tekinti szimplán a magánbulijának. Aztán, hogy mindezt csak egy hebrencs nyomulós kapkodása, vagy épp ellenkezőleg: államférfiúi ihlet determinálja, egyelőre nem lehet felelősséggel megmondani. Ez par excellence történelmi kérdés.

 

Ez a véleményem Gyurcsányról konkrétan. Általában véve pedig az a véleményem, hogy Gyurcsány éppannyira csak egy halvány légyfing a „tőkés világbirodalmak forgolódásának” közepette, mint Bush, Putyin, Osama vagy épp az angol miniszterelnök. Legalábbis jelenleg úgy áll a dolog, hogy elpusztul a világ. És nem lesz a sírjára világ.

 

Vagyis tipikusan az a helyzet, hogy tudjuk, mi lesz. Sokak számára, különösen a fiatalabbak szerint viszont nem mindegy, hogy addig mi lesz. Ezért van ma Gyurcsány a közérdeklődés fókuszában. És azért persze, mert a botrány iránytűként funkcionál abban a világban, amelyben képtelen az ember eligazodni, merthogy valójában mindenki érzi: nincs értelmes kifutása a történelemnek, miközben nem lehet értelem nélkül élni. Ebben az antinóm helyzetben válik türelmetlenné az ember, s szorongatja markában a botrányt (főként a politikai botrányt), mint eligazodási eszközt, történelmi iránytűt. És ez az idióta szituáció minősíti magasan értékükön fölül a Gyurcsány- és Orbán-féle törekvő átlagembereket.

 

Végül mégis hosszúra nyúlt, elnézésedet kérem érte!