> És a vasúttársaság nem mondta erre azt, hogy a konkurrens gyártó aszonta' nekünk, hogy megcsinálja pirosban is, úgyhogy ha maguk nem, akkor...
A Ford se volt hülye, meg a GM sem. Akkor mondták, amikor nem volt konkurenciájuk.

 

> Na de a fennálló viszonyok is változhatnak, és a technológiai lehetõségek visszahatnak az elérendõ célokra.

A viszonyok: sok áru, amit minél gazdaságosabban (minél kevesebb emberrel) kell elszállítani. Ehhez meg a minél erõsebb mozdony a jobb.

Volt olyan próbálkozás, mint pl. egy Krauss-Maffei dízel-hidraulikus mozdony, ami nem vált be, vagy a gázturbinás, ami meg ivott, mint állat. Ettõl eltekintve az evolúciós törzsfejlõdés egyenes volt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a két legnagyobb konkurens gyár ugyanott kötött ki: 6000 LE-s, Co’ Co’, négyütemû motoros, aszinkron hajtású mozdony.

 

> a mozdony lehetõségeit - a pillanatnyilag elérhetõ technológiákon kívül - a szomszédos rendszerek korlátozzák: ûrszelvény, pálya, állomások hossza, ívsugarak, bizber és társai.

Az úrszelvényt meghatározta a kocsik mérete. A pálya a síkon és a sivatagban egyenes volt, a hegységekben meg kanyargós, mindegyik társaságnak… A teherpályaudvarok meg akkorák, hogy külön autó volt arra, hogy a dolgozó elmenjen a túlsó végéig. A bizber sem volt korlátozó tényezõ, ahogy etwg is írta, ha egy tehervonatnak hétfõn meg kellett állni Chicagoban, vasárnap este elkezdett fékezni.

 

Amikor meg a nagy társasághoz megjött a következõ teljesítményfokozatú mozdony, az öregeket boldogan átvették a kisebb, teher ráhordó társaságok. Na, itt talán volt egy lemetszett oldalág: megesett, hogy egy ilyen átvett mozdonyból kiszerelték a turbót, mert a kisebb társaságnak nem nyújtott akkora elõnyt, mint amennyi gondot a karbantartása jelentett.

Na, úgy látom, lesz itt mirõl írni, már hozzá is kezdtem volna, ha nem most érek haza…