fáradtolaj válasz | megnéz | könyvjelző 2006.09.05 01:44:23 (4012)

 

Naponta jövök el a hetvenes úton a szoborpark mellett.Ha egyszer mész vissza hajnalba a zombikhoz, integessé ecsém a kovászos uborkával, lemegyek érted a padkára, érted ?

 

Előzmény: kívül a magyarázat (4003)

 

 

Akkor hát idézem azon hozzászólás lényegét, velejét, alapállítását, amelyre a fönti reflexió érkezett:

 

Az ember atavisztikus ösztönéből fakadó falkatudata, törzsi identitása az idők folyamán nemzettudattá, illetve fasizmussá virtualizálódott (nemzettudat+fasizmus+rasszizmus=nácizmus), vagyis a fasiszta fenevad minden egészséges (már úgy értem, biológiailag egészséges) ember lelke mélyén ott szunnyad (vö. Világosítsd föl; Majális). Az érzékeny, humanista, individualista ember szellemi élete voltaképp nem egyéb, mint folyamatos küzdelem a falkaösztön által determinált, az alsó éntudatában rejtekező „furfangos csecsemő” ellen.

 

 

Tehát ez volt az állítás. A szöveg többi része demonstráció, az alapállítás melletti érvelés. Két verset is fölhasználtam az argumentációhoz, az egyiket József Attila, a másikat Radnóti Miklós írta. Mely nevekre reagálva megérkezett az olvasói válasz: Höhh?! Szobópark bazzeg szobópark! (4012)

 

 

Ami miatt pedig ez az egész érdekes lehet, a következő:

 

fáradtolaj válasz | megnéz | könyvjelző 2005.04.18 13:14:34 (279)

 

Akire én gondolok, valaha nagyon szerettem, miatta vettem az egyik hetilapot "régen". Egyszer "halálosan" megsértett /lopott fúrógépek/ , de nem részletezem, ő majd elmondja, ha akarja, vagy emléxik rá. Egyébként szvsz. vérfagyasztóan okos.

 

Előzmény: out of order (278)

 

 

Tehát az illető engem valaha „nagyon szeretett”, „miattam vette” a 168 Órát.

 

Én pedig az ilyenek miatt hagytam abba a gutenbergizálást. Egyszerűen nem érte meg a macerát. Akkor még kézzel írtam, ezért pluszban le kellett gépelni az anyagot (két ujjal), bevinni (vagy beküldeni) a szerkesztőségbe, idegeskedni a szerkesztők packázásai miatt (izgulni, hogy az jelenik-e meg, amit írtam, vagy épp az ellenkezője) és így tovább. Mindennek pedig mi volt az ellenértéke? Zsákszámra kaptam a hülyébbnél hülyébb „rajongói leveleket”, telefonokat, melyekben – a fenti szöveghez hasonlóan – mások is leírták, elmondták: maga miatt veszem meg a 168 Órát. Ami persze még nem lett volna baj, de sokszor azt is elmagyarázták, hogy miért. Ezekből a levelekből, beszélgetésekből derült ki: az olvasók egy szót sem értenek abból, amit az ember az újságban ír. Ritka az olyan (mint az idézett) fazon, aki azért előbb-utóbb csak rájön: én őt az írással valójában „halálosan megsértettem”.

 

Előfordult például az is (esküszöm, így történt), hogy fölhívott a lap főszerkesztője, és azt mondja: most már aztán tényleg gyere be, és magyarázd el, hogy mit írtál, mert itt senki nem érti a cikked mondanivalóját! Mire megkérdeztem: ha nem értetitek, miért közöltétek? Erre azt mondja Mester Ákos – Frizu néni legyek, ha nem igaz –, azt mondja: az írást én adtam le, mert azt hittem, hogy csak én nem értem, de amikor megjelent, elolvasták a többiek is, és kiderült, senki sem érti.

 

A dologban pedig az a nagyon vicces, hogy az ominózus írás szövege nem is volt bonyolult. Egyszerűen az történt, hogy a január végén megjelent cikk mondandóját Verebesék Bokros-paródiájára építettem, vagyis aki nem látta a szilveszteri műsort, az valóban nem értett a szövegből semmit. Föltételeztem: értelmiségieknek írok, föltételeztem: a politika iránt érdeklődő entellektüelek megnézik a tévében Bokrost, Kern Andrást, Verebest, mert hát mi mást? Én például a magam részéről aludtam szilveszter éjjelén, na de ott a magnó, kazetta be, gomb megnyom, aztán másnap nézhető az egész… (Csak mellékesen jegyzem meg: a Verebes-Kern-féle Bokros-paródia kultúrtörténeti jelentőségű alkotás; aki nem ismeri, félművelt embernek számít.)

De nekem szájba kellett volna rágnom, mintegy Ádám-Évától kezdeni az írást. Elidegenültem a dologtól.

 

 

Egyébként pedig még a szájbarágás sem elegendő.

Például az Index-fórumon többször megfogalmazódott, hogy én „régen” derék liberális voltam, csak újabban valami miatt teljesen megváltoztam. Újabban lettem „részeg”, s amivel kapcsolatban hadd idézzek egy másik kulcs-hozzászólást:

 

Alpári Gnác válasz | megnéz | könyvjelző 2005.04.27 03:03:18 (429)

Eleinte figyelgettem ezt a topikot, még valamiféle választ is akartam írni, amikor az első szexista megjegyzésedet tetted.

Most visszaolvasva örülök, hogy nem tettem.

Azt javaslom, vedd vissza az eredeti [izmáel] nick-edet, ezt meg felejtsük el közösen.

Tudod, hogy mennyire nagyra becsültem az azon [izmáel] néven elkövetett szikrázóan okos szövegeidet, ez itt nem méltó hozzá(d)...

Nem vitatkozni akarok, csak leírtam... Mint ahogy látom, mások is megtették. Szerintem szóltunk már egy páran, ideje talán elgondolkodni, ki is a részeg...

Előzmény: (427)

 

 

Nos, akkor idézek a „nagyra becsült”, „azon néven elkövetett szikrázóan okos szövegek” közül egyet (a legelsők egyikét):

 

izmáel válasz | megnéz | könyvjelző 2005.03.15 09:06:40 (983)

 

"E nagy ívű fikció olvastán már-már látom, hogy Pozsgayt akarata ellenére, kalasnyikovval a hátában tuszkolták oda a ravatalhoz...

Hisz' ő tudatában volt annak, hogy az 57-es ocsmány cikke után mégiscsak snassz dolog odaállni és mélyen megrendülni az általa gyalázottak koporsója mellé."

  

Én viszont ezen súlyos, perdöntő érvek és számos új, lényegi információ nyomása alatt sem nyöghetek mást: ha Pozsgayék gesztusa "snassz", akkor legalább egy (de inkább több) fokkal nagyobb azok hitványsága, akik Pozsgayékat kérték föl mártírtársaik koporsóinak őrzésére.

 

Az egyik ünnepi szónok a Hősök terén ekként szólott a gyászoló tömeghez (nem szó szerint idézem): Most pedig mindenki fogja meg a mellette álló embertársa kezét, hunyjuk le szemünket, és imádkozzunk! Mindenki nyugodtan becsukhatja a szemét - mondotta a szónok (nem szó szerint idézem) -, nincs mitől tartanunk, hisz' becsületes, tiszta emberek őrzik a koporsókat, mint a tűzoltók a disznósajtot Milos Forman filmjében.

 

Politika van, babám! Nem erkölcs, nem esztétika.

 

Előzmény: Wendriner Piroska (980)

 

 

Alig egy órát kellett várnom, s „szikrázóan okos” mondataimra már érkezett is az értő olvasói reagálás:

 

Pixy válasz | megnéz | könyvjelző 2005.03.15 16:15:39 (984)

 

nincs mitől tartanunk, hisz' becsületes, tiszta emberek őrzik a koporsókat, mint a disznósajtot Milos Forman filmjében - miért hazudsz? Mécs Imre nem mondott ilyet. Tudom, mert ott voltam.

 

Előzmény: izmáel (983)

 

 

Az illető tehát tudta. Miért? Mert „ott volt” (vö. „személyesen ismertem”). Aki nem volt ott, aki a tévén keresztül látta, hallotta Mécs Imrét (vö. nem személyesen ismerte Vas Istvánt), az nem tudhatja, hogy mit mondott a szónok (vö. mit írt a költő).

 

Mire én mit tehettem, szájbarágtam a metaforát:

 

izmáel válasz | megnéz | könyvjelző 2005.03.15 18:43:05 (988)

 

"miért hazudsz? Mécs Imre nem mondott ilyet. Tudom, mert ott voltam."

 

Mécs Imre nem ilyet mondott (ezt kettő darab zárójeles beszúrással magam is jeleztem), hanem ezt mondta. (Az ilyet szó formai, az ezt szó tartalmi meghatározottságú.) Fönntartom tehát: Mécs azt mondta, hogy mindenki hunyja be a szemét, és imádkozzék, mert a strázsák, akiket mi állítottunk a kiállított tárgyak mellé, viszik a disznósajtot. Viszik ötvenhat örökségét.

Te másként tudod, mert - úgymond - ott voltál.

De csak lettél volna itt, e vitában. Tudnád, hogy ha nem is személy szerint Mécs, ám a hívei szinte mást se mondanak, kiáltoznak mostanában: a "snassz" Pozsgay szalad a sajttal, ráadásul át a túloldalra!

Én nem állítottam egyebet, csupán azt (metaforikusan), hogy a teremben Mécs oltotta le a villanyt, s hogy tudatosan oltotta le. (Na most, ha erre azt válaszolod, hogy megint hazudok, mert Te ott voltál, Te tudod, hogy nem teremben, hanem nyílt téren zajlott a szertartás, és persze nappal, akkor én, komolyan mondom, tökön szúrom magam.)

 

Előzmény: Pixy (984)

 

 

Tíz perc nem telt belé, jött a viszontválasz: 

 

Pixy válasz | megnéz | könyvjelző 2005.03.15 18:50:38 (989)

 

Sűrűn olvasom a topicot, de nem mindig írok bele.
Mécs sem ilyet, sem ezt nem mondta. Kész.
 

Előzmény: izmáel (988)

 

 

Az Egy rémrendes családban van egy vicces kórházi jelenet, amelyben a szőkehajú Kelly szövegeinek hallatán az egyik beteg kitépi magából az infúziót: „Ennyi volt!”, mondja, majd (inkább) meghal. Na, én is ezt tettem (metaforikusan): a (989)-es számú elmés megjegyzésre már nem válaszoltam. Minek?

 

 

De mondom, internetezni még megéri.

Itt se, ott se értik, amit írsz, de itt közel sem akkora a macera, mint valamely újságnál. Az ember unatkozik, odaül a számítógép mellé, megnyom egy gombot, és mehet.

 

*

 

Az alábbiakat pedig már inkább a sajtótörténészek kedvéért írom: csak a Mozgó Világtól nem jószántamból mentem el. Onnan expressis verbis kiutáltak. A mai napig nem értem, hogy miért.

Fölfoghatatlan. A Mozgó Világ kitűnő lap, én elképesztően jól írok, az isten is egymásnak teremtett bennünket; ráadásul, ha velem tisztelettudóan beszélnek, akkor engem kenyérre lehet kenni, igaz paprikás disznózsír helyett, ámde normál körülmények között szerethető vagyok a végtelenségig.

Persze a Mozgó Világnál sem mondták, hogy takarodjak a picsába – annál tapintatosabbak –, de érzi azt az ember, ha utálják. Csak azt nem éreztem (értettem), hogy miért. Később hallottam – máshonnan, harmadkézből –, hogy állítólag a főszerkesztő haragudott rám, állítólag azt mondta – valahol, valakinek –, hogy én – állítólag – „szélsőbalról rugdosom” a szegény-szegény liberálisokat (vö. a szoborparkról szóló idióta megállapítással). Nem hittem el, ma sem hiszem, hogy ez lett volna az igazi ok.

 

Na de hát, végül is mindegy; félrértődni az interneten is lehet, nem kell ahhoz a Mozgó Világ. Ez a vigaszom.

 

Nem szólva arról, hogy csak az interneten írhatom le, hogy a féleszű liberalisták által oly habzó szájjal védelmezett Mécs Imre már par excellence Pozsgay-szerű „disznósajttᔠavanzsált. Sőt disznószalonnává (Mikszáth). A történelem megint leoltotta a villanyt, s Mécs, hipp-hopp, Pozsgay egykori frakciós helyén abálódik.

 

Az író egyik parlamenti tudósításából kölcsönözve a kifejezést: borzasztó idea.

 

Nekem viszont nem csekély elégtétel. Mert ugye: „Mécs sem ilyet, sem ezt nem mondta”.

Nem hát. Csupán átült. Szótlanul. Egykori buzgó csahosainak (a Pixy-féléknek) pedig némán jelezte: bekaphatjátok.