Hi Tíccsör.
Kifejtem én, ha akarod.

12 óra után kicsit álmoskásnak éreztem magam, de ez még elmegy.
20-ik órában hótfáradtnak, de határozottnak /a ...beadandót meg kell írnom, megírom, ha a fene fenét tunkol, akkor is./ Kezdett az időérzékem lassabban járni, mint az óra, de még azért tudtam, mióta vagyok ébren.
24-ik óra /reggel 6/ nem érzem magam se testileg, se lelkileg fáradtnak, de iszony zsémbes vagyok.
30-ik óra körül már romlanak a reflexeim./de tovább értekezek a porfinjaimról/
30-36 óra között lassan az az érzésem támad, hogy az agyam koordináló szintje odadobta a gyeplőt a lokális szintnek. Majdnem elgázolnak még az Egyetem uccán is, pedig ott sokszor kelnek át 'állatok az úton'. A reflexeim szarok, reakcióidőm nő, inkább lassan járok.
48 óra után / amikor még mindig írom az írnivalót/ mindezek tetejébe még rohadtul fázom is, ami egyértelmüen a kimerültség jele. /Hiába veszem föl még a budiajtót is/ Nem bírok enni, minden szilárd étel visszakívánkozik. Elmegy a hangom, kiesik a perifériás látásom. De ot vicsorog bennem, hogy NEM szabad lefeküdni.
54 óra vagy több után nincs időérzékem se.
----------------------------------------------
60 vagy a frász tudja hány óra után elkészülök, osz' vinném a beadandót beadni. Az illető nincs ott, leülök. Nemsoká arra ébredek, h.az oktató és az adminisztrátor a fejem fölöt találgatják, mi bajom lehet. Előbbi nyer, mert szerinte csak hosszú volt az éccakám...
Hát így.