Most jöttem vissza életem legpocsékabb kéthetes kempingezéséből.

 

Köszönöm mindenkinek, hogy feléledt a topik. Külön köszönöm Kábelesnek a mélt.

 

Végigolvastam mindent. Tehát a legérdekesebb számomra a volt sorkatonák véleménye. Tehát az értelmes, kiképzéssel eltöltött két év - ha mégoly kemény is - nem felesleges?

 

Én 1975 -ben kezdtem a 2. rak. o . 6. ütegében, mint parancsnoki szakaszparancsnok, egy bemérő, egy kidolgozó, egy híradó rajjal.

Legnagyobb teljeítményeim egyike az az ács-állványozó, aki 8 hónap után a jezsegodnyikból normaidőre logaritmussal számolta a nap-óraszöget és az klappolt a giroiránnyal.

 

A szórásról: 80-ban 273 km-re lőttünk, a nagyobb eltérés kb700 m.volt. De mint később megtanultam az akadémián, ez nem jelent semmit.

Ugyanis ez az eszköz kifejezetten atom  és vegyi fej célbajuttatására szolgált.

Egy rakéta atomcsapás tervezésénél pedig alapkövetelmény a cél pusztításának 90%-os megbízhatósága. Ehhez az adott indítási távolság szórása, a cél típusa, a kívánt robbantási magassága alapján választják a hatóerőt (harci fejet). 

Aki hallott valamit harangozni a GAUSS-féle szóráselméletről, az tudja, hogy ez gyakorlatilag 10-ből 9-szer a cél megsemmisüléséről szól.

 

Más: az irányzás pontossági követelménye (K-J-MF):2-4-6 szögperc volt.