Hát, az egész egy érdekes történet szerintem. Bocsánat azoktól, akik naprakészek, lehet, itt mindenki az, csak én nézek olykor nagy szemekkel. Ha tudtok az alábbinál bővebbet avagy a történet folytatását, érdekelne.


" (...) A legnagyobb problémát azonban a beépítés és a védetté nyilvánítás jelenti. 1995-ben több területet is védelemre javasoltak. Egyrészt a fennsík nyugati részét, a Diósdot és Törökbálintot összekötő völgy felé néző oldalt, ahol zavartalan állapotú növényzet nőtt. Ezek jól mutatták a záródási, beerdősülési szukcesszió egyes fázisait. Emellett a sziklakibúvásos, nyílt dolomitsziklagyep védett növényekben gazdag foltjait ajánlották még, illetve a Mechanikai Művektől északra, északkeletre eső zárt mészkő-dolomitsziklagyepes területet és sztyeppegyüttest. Sajnos ennek egy része megsemmisült, miután 1991-1992 folyamán nagy mennyiségű építési törmeléket raktak itt le. Erre az időszakra tehető a vitéz kosbor fennsíkról való kipusztulása is. A megmaradt részeken tavaszi hérics, selymes boglárka, piros pozdor, henye boroszlán, sömörös és tarka kosbor, valamint sárga len is él. Védelemre javasolták még a Kamara-erdő és a 70-es főút közötti részt, ahol természetes állapotú sztyepptársulási foltok lelhetők fel, igaz, a perem zavart állapotú. Itt borzas szulák és több mint 100 tő sömörös kosbor él. A valamikori szemétlerakó és beépített terület közötti vidék is értékes, mivel két homokpusztagyepi növény élőhelye ez, a homoki kikericsé és a homoki vértőé.

1999-ben helyezték helyi védettség alá a közigazgatásilag Budapesthez tartozó részt (111 hektár). A Budaörshöz, Törökbálinthoz és Diósdhoz tartozó területek esetében nem is javasolták a védetté nyilvánítást, sőt megkezdődött a belterületté nyilvánítás.

A Honvédelmi Minisztérium kezelésében lévő – honvédelmi célokra használt – területet (103,3 hektárt) 135 millió forint értékben elcserélték Lukács Ferenc vállalkozóval. Ebből 40,8 hektár a Fennsík Bt, 62,5 hektár Lukács Ferenc tulajdonába került. Később 88,5 hektár átkerült a Friss Buda Kft-hez, akiktől ez az Arendt Kft-hez jutott. A helyzet csak elsőre tűnik mozgalmasnak, mivel az említett cégek közeli kapcsolatban állnak egymással. Az eladásból és osztozkodásból kimaradtak az ügyletek törvényességét kétségbe vonták – később viszont már közös hasznosításról is szó esett. A vállalkozói, önkormányzati és kormányzati huzavona közepette tűnt fel a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület. Ők ekkor már ismertnek számítottak a védettségi javaslatukkal, s legfőképpen a Metallochemia gyár leállítása érdekében tett tevékenységükkel.

Végül megszületett egy terv 16,1 hektár beépítéséről. 2001-ben ezért – a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatóságának ellenvéleményével szemben – üdülőövezetté nyilvánították a területet. Ezzel párhuzamosan a Viridis Környezetgazdasági Tanácsadó Kft és a Dragon Kft természetvédelmi szakvéleményt készítettek a döntés megalapozására. A tanulmány nagyfokú degradációról számolt be, a beépített területek közé ékelődött gyep fenntartásának irreális összegeiről és általában a szóban forgó részek értéktelenségéről. A tanulmány nem tartalmazza a felmérők nevét. Többek között megemlítik, hogy nem észlelték többek között a henye boroszlán jelenlétét sem. Ennek „ellenére” a későbbi átültetésekkor részben éppen henye boroszlánt emeltek ki. Az üdülőövezeti besorolás hivatalossá tétele azonban megakadt többek között a Duna-Ipoly Nemzeti Park ellenállásán. Végül azonban ez az akadály is elhárult. A tereprendezés azonban ettől függetlenül zajlott, egyfelől lekaszálták a növényzetet, mondván, a területet eleve legelőként használták a közelmúltban. A Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület ezután feljelentette a kft-t természetkárosítás címén, mire első fokon bírságot szabtak ki a cégre, másodfokon viszont ezt semmissé nyilvánították.

Ugyanakkor azt sem lehetne mondani, hogy a másik oldal képviseli a valósághoz jobban közelítő oldalt, ugyanis meglehetősen sok, egymásnak ellentmondó nyilatkozat jelent meg (ezek témái: melyik területen mi él, mekkora is tulajdonképpen a védett állat- és növényfajok eszmei értéke: 5 milliárd, 1 milliárd vagy 700 millió forint stb.), s soraik is megosztottnak bizonyultak a megoldást illetően (például érdemes-e áttelepíteni az értékesebb növényeket vagy sem).

1995-ben a természetvédelmi hivatal főosztályvezetője levélben tájékoztatta a XXII. kerület alpolgármesterét, miszerint „honvédségi érdekekre hivatkozással nem kerülhetett sor a Tétényi-fennsík védetté nyilvánítására”. Kellemetlen probléma volt viszont, hogy a Honvédelmi Minisztérium ekkor adta el a fennsík egy részét az Exstone Kft-nek. Az akkori honvédelmi miniszter, Für Lajos, ismeretlen helyrajzi számokra hivatkozva hónapokkal később reagált csak a Zöld Jövő Egyesület felvetett kérdéseire.

Végül született egy kompromisszumos megoldás 130 hektárnyi terület védetté nyilvánításáról és 120 hektár beépítéséről (2002). Az átengedés a törökbálinti Nagypusztára vonatkozott. Csakhogy a védetté nyilvánítás igen döcögősen kezdődött meg, ahogy azt Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi minisztérium Mészáros Péternek (Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület, elnök) címzett leveléből is kitűnik:

„A Tétényi-fennsík védetté nyilvánítását előkészítő tárgyaláson (2001. november 14-én) – mint ahogy az Önök előtt is ismert – ugyan az érintettek döntő része, köztük a BM-területek vagyonkezelőjeként a Belügyminisztérium (ORFK) képviselője a védetté nyilvánítással nem értett egyet. Azonban a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében lévő, mintegy 110 hektár terület vonatkozásában a HM és a védetté nyilvánítást előkészítő Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatáság között megállapodás született, így ezek védetté nyilvánítása nem ütközik további akadályba. További egyeztető tárgyalások eredményeként a fennsík BM vagyonkezelésében lévő, védelemre tervezett részével kapcsolatban kompromisszumos megoldás született. A jelenleg is használatban lévő lőtér kivételével a BM támogatja a védetté nyilvánítást. A lőtér bekerített területének önálló helyrajzi számmal történő leválasztása érdekében az ingatlan-megosztási munkákat az Igazgatáság elvégeztette, az ez év januárban elkészült megosztási vázrajzokat az Igazgatáság azonnal továbbította a BM Műszaki Főosztályához. Sajnos, csak három hónap elteltével sikerült elérni, hogy előzetesen hozzájáruljanak a lőtér kerítésének nyomvonalát követő megosztásához és a kerítésen kívüli részek védetté nyilvánításához, de a végleges hozzájárulásukat a KVI-vel való egyeztetéshez kötötték. Az Igazgatóság a védetté nyilvánítás meggyorsítása érdekében június 10-én ismételten kérte a BM végleges hozzájárulását, mivel az önkormányzat csak ennek birtokában engedélyezheti a megosztást.”

A védetté nyilvánítás azóta is ugyanott áll. A beépítésre átadott területen viszont megindult a parcellázás (egyébként ez egy NATURA 2000 terület) és lakásokat kívánnak rajta építeni. Ennél forróbb téma lett viszont a Nemax Kft már említett 16,1 hektára. 2002 novemberében és decemberében 2000m2 gyepet telepítettek át innen Nagypusztára (Törökbálint), ill. növényegyedeket szállították a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, valamint a Füvészkertbe. „Az egyeztetések eredményeképpen a felek megállapodtak az igazgatóság által kijelölt területen található védett növények áttelepítéséről. Miután a növények áttelepítése megtörtént, a földrészlet más célú hasznosításának engedélyezéséhez a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatósága 631/10/2002. szám alatt szakhatósági állásfoglalását megadta…” A területet egyébként eredetileg az önkormányzat minősítette át üdülőövezetté a Duna–Ipoly Nemzeti Park megkerülésével.

2003-as biomonitoring szerint az átültetés csekély sikerrel végződött. Ez a természetvédők álláspontja, a terület beépítését tervező Kft szakértői szerint a gyeptéglák áthelyezése jól sikerült. A tényleges eredményről azonban csak évek múltán lehet majd nyilatkozni, igaz, a tény, hogy Nagypuszta és a Nemax-terület mikroklímája más, nem kecsegtet sok reménnyel. A kiemelések ellenére 2003-ban az eredeti területen még így is megindult a henye boroszlán virágzása, mire elkezdték gyomirtózni a területet. Erre a Levegő Munkacsoport feljelentést indított, amellyel szemben a befektető a parlagfű elleni védekezésre hivatkozott. Végül június végén pár nap alatt ledózerolták a szóban forgó területet és ezzel a kérdés tulajdonképpen „megoldódott”.

A történet érdekessége egyébként, hogy a szóban forgó rész a Mechanikai Művek szomszédságában helyezkedik el, korábban robbantási területként használták. A talaj bizonyítottan terhelt nehézfémekkel és szénhidrogénekkel, s a Mechanikai Művek is szennyező forrást jelent. Ezek után felmerül a kérdés, hogy miként lehet a terület szinte zavartalan állapotú, mivel erre hivatkozik több környezet- és természetvédő. A téma másik fele, hogy mennyiben biztonságos ilyen helyeken lakóövezetet létrehozni. A helyzetet szó szerint forróvá tette a 2004 augusztusában bekövetkező Pyro-Technik Kft. törökbálinti pirotechnikai raktárában történt robbanás. A katasztrófa a szóban forgó területtől nem messze történt és megrendítette az emberek bizalmát, azóta a területrendezés is áll. (Igaz, nem ez az egyetlen ok, ugyanis a környék infrastruktúrája meglehetősen foghíjas, a terület Törökbálint felől közelíthető meg és onnan is nehezen, így egyelőre nem túl kecsegtető ajánlat a környék leendő lakásaiban gondolkodni.) A másik oldalon azonban ugyanígy áll a védetté nyilvánítás ügye is."