Kedves Ványai Zoltán!

> Most kaptam olyan információt, hogy régen a Ványi nevet használták a Ványai helyett. később egészült ki az "a" betűvel és lett Ványai.

A polgári anyakönyvezés megszilárdulása (XIX–XX. sz.) előtt a vezetékneveknek nem volt a mai értelemben vett egyértelmű, kizárólagos alakja. A vezetéknevek írásmódja egy egyén életében is többféle lehetett attól függően, hogy a lejegyzőjének milyenek voltak a nyelvi szokásai, automatizmusai. L. Széchenyi István apja nevében (Széchényi Ferenc) másként íródik ma a vezetéknév. Ez utóbbi egy jellemző példa, hogy ma „visszafelé” sztenderdizáljuk a névalakokat. Egyik legelső magyar nyelvű költőnk vezetéknevét kb. fele-fele arányban írta Balassa-nak, ill. Balassi-nak, és csak az utóbbi években kristályosodott ki a mai elvárt úzus a Balassi javára. S í. t.

Ezt azért írom le, mert én nem látok olyan világos cezúrát a Ványai és a Ványi alakok között, mint ami a hozzászólásodból sugárzik. Én ezeket felcserélhető változatoknak tartom, és azt, hogy mikor melyik alak jelenik meg, az csupán az akkori kor, lejegyző személy, és hely nyelvi megszokásaiból jő. És a kor, a lejegyző személy és a hely is változhat, amely kihathat az írásmódra.

Az nem tényszerű, hogy „később egészült ki az »a« betűvel”. Az emögött álló nyelvi jelenség az alábbi, ha -a/e birtokos személyjelre végződő helynévhez járul az -i melléknévképző, akkor az -a/e birtokos személyjel általában kiesik. Vö. azt, hogy a -falva (< falu + -a/e birtokos személyjel) utótagú helynevekből rendszerint -falvi (-falvy) utótagú vezetéknevek lesznek, pl. Andrásfalvy Bertalan volt MDF-s miniszter esetén.

Azonban ez a kiesés nem minden helyes és időben volt „kötelező”, a magyar telefonkönyvben találunk Ágfalvai, Csé(f)falvay, Györgyfalvai, Martonfalvay stb. neveket. Ugyanakkor vannak Ágfalvi, Cséfalvi, Györgyfalvi, Martonfalvi stb. alakok is. A kettősség ellenére ezek a névpárok ugyanarra a településnévre mennek vissza <http://www.radixindex.com/cgi-bin/hn1913.cgi?place=^agfal|^csefal|gyorgyfal|martonfal>. A köztük lévő különbség nem más, mint pl. a Szegedi és a Szögedi vezetéknevek közt: az előbbi az általános, a második a helyi nyelvjárási variánsa ugyanannak.

A gyakori fenti -ai ~ -i (ill. -ei ~ -i) váltakozás aztán minden olyan helynévi eredetű vezetéknév esetén is megjelenhetett, ahol a helynévvégi -a/e nem volt birtokos személyjel, de a „nép” annak érezte. Ez történhetett a Ványa hn. > Ványai csn. esetén is, azaz ennek is megjelenhetett „a-t vesztő” Ványi alakja.

Tehát akármelyik alak is jelent meg először, a Ványai az elsődleges és a Ványi a másodlagos: az a hang (betű) nem beszúródott, hanem kiesett.


> Sőt Ványi-t ettől az időtől visszafelé az anyakönyvben egyet sem találtam. Azt mondják az öregek ott Bihar megyében, hogy Ványi családok voltak, nem Ványaiak. mi lehet az igazság?

Ez az ellentmondás több módon is feloldható. Talán az öregek arra az időszeletre emlékeznek, amikor tényleg a Ványi volt a használatosabb, de ez nem zárjai ki azt, hogy azelőtt és ezután a Ványai volt az uralkodó. Talán más nyelvi hagyomány uralkodott a környékbeliek és az anyakönyvet vezető egyházfi között; az egyházfi akár az ország másik részéből is származhatott: így lehet, hogy a helyiek Ványi-nak emlegettek olyas valakit is, aki az anyakönyvben Ványai-ként volt beírva.


A tanulság ebből az, hogy neked egyaránt kell kutatnod a Ványai, Ványay, Ványi (sőt még írva talán Vány is) alakokat: mindegyik takarhatja az adott ág felmenőjét.