Tények iránt való könyörgés Vásárhelyi Mária

                                erkölcsiségének árnyékában

 

 

 

Részlet egy nem-nekrológból (itt hagytam abba tegnapelőtt):

 

„Az ítélet betartását nagymértékben nehezítheti a tény, miszerint ha például a Google keresőprogramba beírjuk a züllött szót, akkor összesen 25 800 találatot regisztrálhatunk, ami jelzi, hogy a köznapi szóhasználatban eléggé bevett jelzőt tiltott ki a bíróság a köznyelvből.”

 

 

Kezdem a keresőprogramos ötlettel, ez a legszörnyűbb, legyünk túl rajta hamar…

 

„Regisztrálhatunk” – írja a szerző hipotetikusan, mert valószínűleg ő is tudja, hogy aki 25.800 szót regisztrál (értsd: kikeres, rögzít és elemez, vagyis a jelzőt a kontextusaiban értékeli), az egy picit buggyant, már hogy a varjak ne menjenek a vetésbe. Ha viszont a regisztrálás alatt inkább konstatálást értünk, akkor bizony nem megyünk a regisztrációval a világon semmire, ugyanis egyáltalán nincs kizárva, hogy a „Google” keresőprogramban föllelhető 25.800 jelző mindegyike a Fővárosi Ítélőtábla indoklása szerinti definíciós értelemben szerepel az éter hullámain. Ami már csak azért is könnyen elképzelhető, mert mindez ideig cáfolat nélkül maradt azon állításom, mely szerint a Fővárosi Ítélőtábla a „közbeszéddel”, illetve a Magyar Tudományos Akadémia meghatározásával összhangban értelmezte a züllött jelző fogalmát (kívül a magyarázat válasz 12855).

 

Megnéztem a „Yahoo” keresőprogramot, abban a kurva szó 721.000-szer szerepel. Természetesen különféle szövegösszefüggésekben, különféle értelemben. És akkor? Akkor most ebből mire következtessünk? Most már nyugodtan, s főként büntetlenül, minden retorzió kockázata nélkül állíthatjuk valamely neves publicistáról, hogy kurva nőszemély? De továbbmegyek, mert sokan csak ebből értenek, megnéztem: a mocskos és büdös jelző pontosan 300.000-szer szerepel a keresőprogramban. Tehát nem 28.500-szor, hanem több mint tízannyiszor, különféle szövegösszefüggésekben. És a „köznapi szóhasználat” szerint ugyebár. Na most akkor. Schmidt Mária minden további nélkül mondhatta volna Eörsi Istvánra, hogy mocskos figura, hogy büdös figura? Ha pedig nem mondhatna ilyesmit, akkor az azt jelentené, hogy a mocskos, büdös „jelzőt kitiltotta a bíróság a köznyelvből”?

 

Nem azt jelentené. Hanem azt jelentené, hogy Schmidt Máriát kötelezi: figurázzon más jelzők segedelmével. Amúgy pedig ő ezt meg is teszi a maga módján. Konferenciát tart például. Mint ahogyan Orbán Viktor is megteszi. Orbán is orrba-szájba zsidózik, oszt jónapot. Nincs az a bíróság, amely elítélje, ha ügyesen kódolja politikai antiszemitizmusát, legújabban a Hősök terével (igen, bizony, ez egy antiszemita kód mostanában: Hősök tere).

 

A bíróság jogot szolgáltat, nem igazságot. Illetve igazságot csak akkor szolgáltat, ha az kvadrál a tételes joggal (bizonyíthatósággal stb.). És ezt Orbánék pontosan tudják, csak Eörsi nem tudta, csak Vásárhelyi nem tudja, csak a nagyeszű lateinerek nem tudják, s ezért nyüszítenek az Élet és Irodalomban, mint a fába szorult kukac.

 

Vagyis nincs igaza az ÉS nem-nekrológszerzőjének, amikor azt állítja, hogy „az ítélet betartását nagymértékben nehezítheti…” bármi is.

 

Az ítélet betartását nem nehezíti semmi.

 

Illetve egy dolog nehezíthette: ha Eörsinek nem volt pénze leróni a bírságot. Ha volt pénze, akkor csak elballagott szépen a postára, és föladta ügyesen a lóvét: „betartotta az ítéletet”. Ilyen egyszerű ez. Ha jól vagyok tájékozódva, akkor a döntés úgy szólt, hogy a pörvesztes fizessen, és ne nevezze Schmidt Máriát züllött figurának. Nevezheti bármi másnak, körömpörköltnek, tökkáposztának, amerikai kolorádóbogárnak, nyúlzavaró-gépnek, bárminek, amire nincs verdikt, csak épp züllött figurának nem nevezheti. Mi ebben az olyan nagyon nehéz? Miért oly problematikus ezt betartani? Egyszerűen csak nem kell Schmidt Máriát züllött figurának nevezni és kész.

 

Itt jegyzem meg: Vásárhelyi azt írja az Élet és Irodalomban, hogy a bíróság kitiltotta a köznyelvből a züllött jelzőt. Na most, én nem tartom a szerzőt túlzottan okos embernek, sőt inkább ellenkezőleg, viszont ilyen mélyre zülleni szerintem csak szándékosan lehet. Már nem intellektuális, hanem morális züllés ez a szó szoros értelmében. Meggyőződésem: Vásárhelyi megfontoltan tesz úgy, mintha egészen hülye volna. Persze-persze a lateinereknek kissé nehezen megy az igekötőzés (ennek már tanújelét adták néhányszor), viszont azt állítani, hogy a bíróság nem eltiltotta konkrétan Eörsit a züllött jelző használatától (s konkrétan Schmidt Máriával szemben), hanem generálisan tiltotta ki a „köznyelvből” ezt a fogalmat, szóval ekkora marhaságot mondani csak szándékos hangulatkeltés céljával lehet, még egy Vásárhelyi Máriának is, és még a demokratizálódott, a Faragó-féle pártállami stilisztáktól megtisztult Élet és Irodalomban is. Magyarán: Eörsi a Fővárosi Ítélőtábla tiltása után is nyugodtan mondhatta volna kocsisori Markecoló Erzsikére, hogy züllött nőszemély.

 

Ugyanakkor egyszerűen kizártnak tartom, hogy Eörsi kevésbé szerette Schmidt Máriát, mint mondjuk jómagam. Ez már csak azért is kizárt, mert nálam intranzigensebben viszolygó embert nemigen hord a hátán a Föld. S én mégis nagyon jól megvagyok a züllött jelző használata nélkül. És nem csupán azért, mert nem tartom Schmidt Máriát züllöttnek, ti. ha annak tartanám, akkor se nevezném úgy, ha már egyszer a bíróság eltiltott attól, hogy a züllött jelzőt a felperesre vonatkoztatva használjam. Mondanék helyette valami mást, valami teljesen jogszerűt, ha éppen arra szottyanna perverz-úri kedvem, hogy Schmidt Mária személyiségét tapenoljam.

 

Például venném nagynevű honfitársam szerkezetét, és az igazgatónőt „intellektuálisan romlott” hölgynek nevezném. És még fizetnem se kéne érte. Se az ötletgazdának (Vásárhelyinek), mert a szintagma immár közvagyon, se a sértettnek (Schmidt Máriának).

 

Mondom, ennyire egyszerű dolog ez, csak lelkileg le kell egy picit lazulni hozzá. Mereven, erőlködve, dühödten méltatlankodva, gyűlölködve, „nagyon rühellve” nem lehet jó nekrológot írni, nem-nekrológot írni sem lehet, illetve úgy általában: toporzékolva nem lehet jól csinálni semmit. Csak pusztítani lehet. Irtani lehet. „Bértömeggyilkolni”. Abból viszont önpusztítás lesz előbb-utóbb. Morális, intellektuális önpusztítás.

 

Mit értek ez alatt?

Megmondom. Közel három hete fogalmazódott meg a kérdés: Eörsi Istvánnak mely cikkei (kijelentései, megállapításai, minősítései) igazolják Vásárhelyi Mária nem-nekrológbeli állítását, miszerint Eörsi igazságtalanul sértegette a hozzá legközelebb álló elvbarátait? Továbbá: Vásárhelyi Mária az élő Eörsivel szemben is nagyon bátor volt-e annak idején, vagy csak a halottat bírta megtaposni nagy merészen?

 

Ezek a kérdések ágaskodnak itt. Mely két egyszerű kérdésnek súlyos morális és intellektuális vonatkozásai lehetnek.

Morálisan sajnos nem segíthetek, egyéb ötletem viszont volna.

Szabad legyen újra trapko kollégára hivatkoznom:

 

trapko válasz | megnéz | könyvjelző 2006.04.07 23:23:02 (12021)

 

kedves Ein stb.! Ha valóban ezért mondta le az előfizetést, akkor bizony rosszul tette. Én ugyanis végigolvastam Vásárhlyi  M. kötetben összegyűjtött összes És-ben megjelent írását…

 

*

 

trapko tehát autentikus Vásárhelyi-gyűjtő, ismeri a szerző munkásságát a fülétől a farkáig.

Talán, ha ő, ha tudna valamit erről a dologról: Vásárhelyi Mária vajon az élő Eörsit is rugdosta volt az Élet és Irodalomban, vagy csak a halott Eörsit rugdosta volt az Élet és Irodalomban?

 

Ezt kérdezi most trapko kollégától a kedves Ein stb.

 

Miközben Szomorú néni is egy nagy Vásárhelyi-filológus ám, akinek legott vérzik a szíve a szociológusnő igazságáért, becsületéért. Megfigyeltem, több ízben kapásból húzott elő a vitában hiteles Vásárhelyi-idézeteket az ÉS-ből. Például:

 

Triste válasz | megnéz | könyvjelző 2005.12.20 11:34:22 (2220)

 

Miután - húzza alá Ein Gespenst - olvasni nem szégyen, elolvastam a történetet nemcsak Ein Gespenst, hanem Vásárhelyi Mária tollából is …

 

"A történet elõzménye - mint azt már megírtam (Kinek a szégyene?, ÉS, 2000. ápr. 7.) - egy 1999 õszén rendezett sajtóreggeliig nyúlik vissza […]  az ominózus reggelin nem a holland újságírónő által írottakat mondtam, hanem szó szerint idéztem a Napi Magyarország vezércikkét. (Vásárhelyi Mária: A hazugság morfológiája, Élet és Irodalom, XLV. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM, 2001. november 2. )

 

*

 

Hát persze: dátum, ÉVFOLYAM, lapSZÁM, vastagon szedve… minden a világon…

 

Nos, akkor hic Rhodus hic salta, most jöhetne legalább egyetlen ÉVFOLYAM, egyetlen SZÁM. Tehát nem azt forszírozom, hogy Vásárhelyi Mária szólaljon meg, nincs rá szükség. „Csak” azok (ketten) szólaljanak meg most is, akik eleddig oly nagy buzgalommal, hévvel és szakértelemmel védték Vásárhelyi Mária becsületét. Álljanak elő a dátumozott idézetekkel, tényekkel! Ha megtennék, nem tűnne olybá, hogy a Nyilvánosság Klub vezetője egy pitiáner, alattomos kis bosszúálló, aki fokozott sértettségéből fakadó gyűlöletében még a nyilvános halottrugdosástól sem riad vissza az Élet és Irodalom fennkölt hasábjain.

 

Még valamit: nem szeretném, ha Triste újra félreértene. Nem vagyok kíváncsi a véleményére (ezért most sem kérem őt véleményközlésre, sem „szépen”, sem „megalázkodva”). Pusztán azt indítványozom, hogy a fent idézett, 2220-as számú hozzászólásában tett hivatkozásához hasonlóan (tehát nem is szükséges vastagon szedett betűkkel, lehet csak egyszerűen) jelölje meg azt az ÉS-számot, amelyben Vásárhelyi Mária megtámadott barátai védelmében kifogásolja Eörsi igazságtalanul sértő magatartását! Mert amíg nincs ilyen szemelvény, okkal föltételezhető, hogy a vakmerő publicista megvárta, amíg Eörsi meghal, s csak azután lett ő nagyon bátor és merész belerúgni egy egészségeset elvbarátjába. Mely attitűd pedig nem vet jó fényt sem a Nyilvánosság Klubra, sem az Élet és Irodalomra. Ez a dolog lényege. Vagyis amíg a kontra-antiszemiták nem tisztázzák magukat a fenti kérdésben, ne csodálkozzanak azon, hogy kontra-antiszemitáknak (a primitív antiszemitákhoz fogható intellektusoknak és moralistáknak) tartják őket, és ne csodálkozzanak azon, hogy még a hozzájuk elvi síkon (ideológiailag) közelálló Eörsi István szemében sem volt tekintélyük.