civertan Creative Commons License 2006.07.23 0 0 9346

Világos beszéd én csak a dolog másik oldalát akarom láttatni hogy ül a melegben egy szomszéd fickó és fórumozik és mesélnek neki arról hogyan fogadták öket  itt  a Balaton parton és keresi a szótárba a  szörös talpú kifejezést vajon miért mondták ezt rá?Vagy itt megtámadták öket a campingben és kaptak ezt azt... és ebböl lesznek messzeérő következtetések...

no meg  azon is érdemes elgondolkozni milyen nagyhatalmak ugrottak egymásnak, én nem emlékszem hogy  megtámadtak volna minket egyik világégésben  sem mintha  mi adtuk volna az elsöt nem? Aztán elveszitettük és az szar ügy.Akkor nem te szabod a feltételeket.Vagy ez máshol másként van?

Nekem volt egy történelem tanárom nemzetiségi jogot és egyebeket kutatot és ö mesélte én sajnos nem tudom az idevonatkozót fejböl soha nem kaptak azonos jogot nálunk a nemzetiségek  lásd pl a parasztok  1844? vagy mikor is.A  "közös területen"  lévö lakosság nem állt be katonának  a magyar hadseregbe vajon miért is?

1848. április 8-án a pozsonyi diétán a délvidéki szerbek küldöttsége azért jelent meg, hogy a magyar forradalom iránti bizalmát juttassa kifejezésre. Alekszander Kostič, Újvidék aljegyzője díszmagyarban s magyar nyelven mondta el együttműködési készségéről tanúskodó beszédét, amelyből egy mondatot idézünk: ”Méltóztassanak minket testvéri karjaik közé, mint ugyanegy hon fiait fogadni; mi pedig szent ígéretet teszünk, hogy mi szerbek ezentúl csak egyedül Magyarországért és csak a magyarokért élni és halni fogunk.” Válaszában Kossuth a következőket hangsúlyozza: „a magyar nemzet… a magyar szabadságot minden polgáraira, különbség nélkül kiterjeszti”, „tiszteli a külön nyelveknek tökéletes szabad kifejeződését és maga körében használatát, az államegység megköveteli, hogy a haza közéletének diplomatikai nyelve a magyar legyen”. A petíciónak azon pontjára, amely a szerb nemzetnek önálló nemzetként történő elismerését kérte, mert számára elfogadhatatlan volt, Kossuth nem reagált. Hazatérése előtt, amikor a küldöttségben helyet foglaló Djordje Stratomirovič, magyarországi szerb földbirtokos, a császári hadsereg tábornoka, később a szerb felkelés vezetője Kossuth szállásán mégegyszer hangsúlyozta, hogy a szerbek ragaszkodnak nemzetként való elismerésükhöz, a magyar forradalom vezéralakja elismételte, amit egy korábbi országgyűlési beszédében már mondott: „Én soha, de soha a magyar szent korona alatt más nemzetet és nemzetiséget, mint a magyart, elismerni nem fogok. Tudom, hogy vannak emberek és népfajok, kik más nyelvet beszélnek, de egy nemzetnél több itten nincsen.” A nagyobb nyomaték kedvéért hozzáfűzte, hogy nemzetként való elismerésük minden bizonnyal maga után vonná a saját kormányalakítás igényét. A párbeszéd végén Kossuth, arra a Stratomirovič által tett megjegyzésre, hogy jogos követelésük nem teljesítése esetén elismertetésüket a szerbek „másutt fogják keresni”, a következőképpen válaszolt: „Ez esetben dönt majd a kard.” Így jutottak el a nemzetiségek arra a meggyőződésre, hogy „nemzeti törekvéseiknek a magyar forradalom táborán belül nem, csak a magyar forradalom ellenében szerezhetnek érvényt.”1

No innen füzd tovább azt hogy miért is nem szeretnek minket annyira és a nevet kérem megjegyezni    Kossuth Lajos 

Előzmény: Nagyon Várbarát (9345)