No akkor pár gondolat a Király utcáról.

A Múzeumok Éjszakáján volt időm, s kedvem is végigjárni a másfél évvel ezelőtt 800 millió forintért átépített király utcát. A látvány lohasztó, és felelősökért kiált!

Ugyanis mióta fő- és kerületi polgármesterek gyűrűjében, csillogó mosolyok közepette átadták, szinte folyamatosan építkezések folynak mellette. Így volt ez előtte is, a probléma az, hogy így maradt azóta is.

Nem merje állítani senki, hogy 2005 elején nem volt ismeretes, hogy rövid időn belül építők hada fogja ellepni a különböző üres, vagy üresítés alatt álló telkeket. Vagyis tudva tudták, hogy a toronydaruk, billencsek, betonkeverők sora fogja a következő években is igénybe venni a térséget. Mégis mintegy háromnegyed milliárd forintot költött el karöltve látszatberuházásra a VI. VII. kerület és a Főváros.

Ma, másfél évvel az átadás után, ugyanis legalább akkora csatatér a Király utca, mint amilyen volt "átkozottabb" idejében. A Király udvar építésének következtében hónapokig szinte járhatatlanná vált a díszkőburkolattal ellátott Kazinczy sarok, és a sokáig húzódó felújítása után ma ismét porladásnak indult a burkolat.

A VAM Design évek óta zajló épületrekonstrukciója következtében mára még a drága pénzért kialakított virág- és favermek is elbontásra kerültek, hogy a beruházó 16 kerekű magasépítő monstruma elférhessen a munkaterület mentén... Az utca legelején folyó spanyol telekbeépítés okán pedig egész egyszerűen elterelték az utca egyébként is kacskaringósra álmodott nyomvonalát, megszüntetve általa féltucat parkolóhelyet és fölterelve a forgalmat az egyébként szintén pihenőhelyek szánt növénysáv mellé a kockaköves parkolósávra. Mindezek miatt tehát a Király utca 800 millióért felújított szakasza jelenleg csatatér, teljes vonalában szinte járhatatlan. És ez csak az úttest.

A járdák szintén méterenként töredezettek, a tér(d)világító neo-szecesszionista lámpatestek nem egy darabja burkolatveszetten fénylik, csatorna és egyéb aknafedlapok környéke romokban - függetlenül attól, hogy zajlik-e épp közmunka mellette, vagy sem. A kiskockakőből terített díszburkolás sok helyütt felmarva, barrikádmintaként szolgál.

Mindez másfél évvel az átadás után, 700 millió forint elköltése árán.

Kinek a felelőssége mindez? Ki fogja garantálni a minőségi helyreállítást valaha is? Miért nem lehetett előre gondolkozni, s miért a pillanatnyi érdekek vezérelnek mindent és mindenkor?

De leginkább mikor lesz vége a felelőtlen felelősségmentesség önpusztító korzsakának?!