Kedves Kis Ádám!

> Mint Vasmer etimológiájából látszik, több szláv nyelvben is i-vel szerepel a szó (ikrán, bolgár, szerbhorvát, szlovén).

A cseh-szlovák megőrizte az i és az y különbségét (szlk. bič ’ostor, korbács’ ~ býk ’bika’, biť ’üt’ ~ byť ’van’), viszont a sok Bičák mellett egy Byčák sincs. Az, hogy a cseh-szlovákban ilyen alakú név nem ered a ’bika’ jelentésű szóból, valószínűtlenné teszi ezt a lehetőséget olyan nyelvek esetén is, ahol az i ~ y különbség elveszett.
Ha ez utóbbit mégis feltennénk a vizsgálat erejéig, akkor viszont azzal szembesülünk, hogy a név a ’bika’ etimológiához való ragaszkodás végett éppen abból a nyelvből, a cseh-szlovákból nem eredhet, amelyben az -ák produktív névképző (ellentétben pl. a szerb-horváttal, ahol ugyan jelen van, de nem produktív).


> A TESZ-ben tallózva azonban még egy verzió lehetséges, mégpedig a bicsak címszó alapján.

Ez bennem is felmerült, de elvetettem. A bicsak ’bicska’ szó alapjával való összefüggést azt teszi valószínűtlenné, hogy az á hosszú, valamint, hogy a név erősen jelen van cseh területek, ahol viszont a bičak ’bicska’ szó nem él.


> Megjegyzem, Vasmer szerint a бич a szlávban persza eredetű, így a földrajzi terjedés figyelembe vételével ez a két etimológia még egybe is eshet.

A bič ’ostor, korbács’ még a szláv alapnyelv korszakában lett átvéve, a bičak ill. bičkija viszont középkori. A býk viszont indoeurópai alapról való – balti-szláv egység utáni – szláv újításnak tűnik, tekintve a walesi párhuzamot és azt a tényt, hogy balti-szláv–kelta izoglosszák egyébként nincsenek.