Kedves non compos mentis!

Gyárfás: Régi, de ma is anyakönyvezhető <http://www.origo.hu/utonevtar/index.html?id=484> magyar személynévből lett családnév, a Gyárfás szn. a lat. Gervasius (< 1. gör. ’idős férfi, aggastyán’; 2. germán Gerwaz ’dárda+katona/szolga’) szentnév magyarosodott formája.


Kaplony: Régi magyar személynév, nemzetségnévvé, helynévvé (m. Kaplony, ro. Căpleni, Románia) is ebből lett. A személynév eredete török, vö. ótör. qaplan ’tigris’.


Csetneky: Magyar lakosnév a Csetnek helynévből. Ez utóbbi vlsz. azonos a mai, Szlovákiában lévő Csetnekkel, amelynek szlovák neve Štítnik. A szlovák név egyben az etimológiát is megadja: ’pajzsgyártó’ (< szl. štít ’pajzs’ + -nik foglalkozásnév-képző), első adata 1234/1335: Chitnek. A régiségben voltak „tematikus” jobbágyfalvak, elsősorban királyi birtokokon, ahol szinte mindenki ugyanazt a mesterséget űzte. Ilyenkor ennek a kiemelt foglalkozásnak a neve megőrződhetett a település nevében. Esetünkben is ez lehet a helyzet: ez pajzsgyártók települése lehetett.
P.S. Ugyanilyen jelentésű, és ugyanúgy a szl. štít ~ ščít ’pajzs’ alapszóból, csak az -ár képzővel, való a magyar csitár ~ csatár ’pajzsgyártó’ foglalkozásnév, amely szintén adott helyneveket.


Szemerjay: Magyar lakosnév a Szemerja helynévből. Ez utóbbi vlsz. azonos a ma Sepsziszentgyörgy (Sfîntul Gheorghe, Románia) részét képező, valaha önálló Szemerja község nevével. A településnév első ilyen említése 1567: Zemerija. Viszont igaz, hogy ez egy korábbi Szentmária alakból rövidült: 1407: Zentmaria. Az elnevezés alapja, hogy Szent Mária volt a templom védőszentje.


Reithoffer: A német névtani irodalmaimban nem találtam meg, de eléggé világos szerkezetű ahhoz, hogy e nélkül is etimologizálni lehessen. Német lakosnévről van szó, egy Reithoff nevű helynév után. A -hoff utótagú helynevek ált. „háznevek” (n. Wohnstättenname) és rendszerint egy külön elnevezett majorságot jelölnek. Ez a név aztán lakosnévként átruházódhat a lakokra, ill. generalizálódhat és településnév is lehet belőle. A Reit- előtag lovaglásra utal, a névadás alapja vlsz. a majorságban lévő jelentős lótartás lehetett. (N.B. A n. Reithoff magyar tükörfordítása így a ’lovastanya’, bár német és a magyar megfelelők konnotációja, azaz a hangulata és a használati köre eltér egymástól.)
Az elsődlegesen háznévi jellege miatt az eredetet szinte lehetetlen lokalizálni.