Kedves Bukephalos, Kis Ádám!

Ad Bicsák:

Kis Ádám 3798-beli etimológiája plauzibilis, de én mégis elvetem.

Addig rendben van, hogy – mint magam is jeleztem a másik topikon – szláv névről van szó. Az is helytálló Kis Ádám analíziséből, hogy a szláv -ák képző van a végén, amely ebben az esetben ún. „nagyító képző” (amely a kicsinyítő képzővel ellentétben nem valami kicsiny fokát, vagy kedves voltát fejezi ki, hanem valami nagy fokát, vagy érzelmi távolságtartást stb.).

A probléma ott van, hogy a szláv ’bika’ szóban jerü, nem i van, vö. orosz бык (nem *бик), szlovák býk (nem *bík, *bik) stb., míg a Bicsák név szláv megfelelői esetében jerüs alakok nem mutathatók ki, csak i-s formák, vö. cs.-szlk. Bičák. Emiatt nem lehet jerüs alapszóból kiindulni, csak i-sből. (A név túl gyakori a szlávságban ahhoz, hogy abból induljunk ki, hogy az eredete valamely jerü és i különbségét veszett szláv nyelvből, pl. a szerb-horvátból eredjen. Ennek a névnek minden szláv nyelvben, amelyben előfordul, saját, a másik nyelvtől független fejleménynek kell lennie.)

Így szerintem az alapszó ’ostor, korbács’ jelentésű, vö. or. бич , szlk, szb.-hv. stb. bič.

Minthogy mind az alapszó, mind a képző meglehetősen elterjedt mindenféle szláv nyelvben, a közvetlen eredete nem állapítható meg: lehet nyugat-szláv, (nyugati) dél-szláv, de még keleti szláv is (elsősorban ukrán).