[Szilvásvárad 2006]

 

Nem sok jóval kecsegtetett a meteorológia. Két éve az előnevezésem ellenére el sem indultam hazulról. De azóta bölcsebb lettem.

 

Reggel végig szakadt az eső, gyakorlatilag a kocsiban ültem végig. Fél órával a rajt előtt elkezdtem készülődni.

 

Jól felöltöztem: topikmez, termo széldzseki, RP mini esődzseki. Alulra hosszúnadrág, még kesztyűből is hosszúujjút vittem. Felraktam a hátsó sárhányót is, nehogy piszkos legyen a hátam :)

 

A 117-es rajtnál janimaci, Henger, KissCADman, Orby, Nazabiker. Krilint még nem látom.

 

Sípszó, rajt, fájörrrr. Szakadó esőben indult el a korábbi évekhez képest maroknyi versenyző. Legalább 20 perces, enyhén emelkedő aszfaltos szakasszal kezdtünk. Szokásom szerint nem bírtam magammal és próbáltam nem lemaradni. Részben sikerült is, de ahhoz képest, hogy mennyi volt még hátra, hülyeség volt így belekezdeni. Ám KissCADman még nálam is elvetemültebb volt, mert elég sokat mentem már az aszfaltos bevezetőn, mire találkoztunk.

 

Az első frissítőpontig 51 perc alatt értünk fel. Tavaly 45 perc volt, akkor itt meg sem álltam, de most tudatosan rászorítottam magamat a rendszeres tápolásra és a 45-60 perces evési időszakokat végig be is tartottam. Akár frissítőpontok között is. Nemsokára következett az első durvább saras lefelé, ahol egy éve ledefekteltem, most nem lehetett gyorsan menni a sár miatt. De jöttek hátulról és kockáztattam, de a bukást szép szabályos kigurulással fejeztem be. Szuper érzés puha sárba esni, nem üti meg magát az ember.

 

Ördögoldal előtt benyomtam egy gélt, láncot olajoztam. Az Ördögoldal végül is teljesen jól tekerhető volt, sár nem nagyon akadályozott. Egy kritikus szakasz volt, ahol egy meredeken kipörögtem az avaron. Viszont a vége előtt, ahol pár fős szurkolócsoport biztatott, sikerült feltekerni 22/30-ban. Kicsit rontott az összhatáson, hogy a szurkolói gratulációk learatása után, már a lankás emelkedőn nekimentem egy kőnek és letettem a lábamat. Az Ördögoldal tetején időt csekkoltam, 2:03 nettó 2:07 bruttó volt.

 

Nemsokára Bánkút következett, a sípályán feltekerve Henger gurult szembe. Akkor még azt hittem, hogy szétfagyott a rövidujjú mezben, később megtudtam, hogy tárcsafék problémája volt. A frissítőpontnál az időm nettó 2:22 volt.

Bánkút után jó kis lejtőzés következett. Sokat javult tavaly óta az út, betömörödtek az apró kövek, jól lehetett zúzni. De még a téli dzseki + esőkabát kombóval is éreztem egy kis hideget. Nem értem, hogy bír elindulni valaki egy szál rövid pólóban, esőben, 10 fokban???

 

Nemsokára utolért a végzet: lassú defekt bruttó 2:55-nél, legnagyobb sajnálatomra Janimaci 3:00-kor elmegy, majd folytatom a szerelést 3:06-ig.

 

Nőnek a kellemetlenségek. 4 óra után a nyereg kibírhatatlan. A hátam és a felkarom is fájt és erőm is megcsappant. Félve a görcstől, bekaptam egy-egy Mg és Ca tablettát. Egyértelmű holtpont volt, ami elég sokáig eltartott.

 

Nemsokára Simon Emesével előzgettük egymást. Első találkozásunkkor rögtön kérdezte, hogy Hédivel találkoztam-e. Nem tudtam választ adni, hogy hol lehet. A lány az emelkedőkön szép lassan mindig utolért, de a lejtőkön, de még az enyhén lejtő dózerutakon is iszonyatos lassan ment. Az volt az érzésem, mintha nem lett volna áttétele. Volt, hogy legalább 15km/ó különbséggel mentem el mellette. Egy helyen, ahol az emelkedő lejtőbe váltott, előre is engedett.

 

Itt kell megemlítenem, hogy a hátul Z-Max 1,95, elöl Racing Ralph 2,1 eddig iszonyatos jó választás volt. A Z-max a bükki folyós sárban mászott, mint az álom. A dózerutakon pedig úgy mentem, mint szárazon. A kanyarokat ezerrel vettem be, mindenféle veszélyérzet nélkül. A sok aszfaltos szakasz miatt is igen jól jött ez a kombináció.

 

Később egy frissítőnél krilin ért be. Itt még hamarabb elindultam, ezután következett egy jó kis sziklás lefelé, amin még szárazon is bénázni szoktam. Volt egy-két akrobata mutatványom, az biztos.

 

Szóval Krilin szép lassan beért, innentől nagyjából azt a mintát követtük, hogy amikor beértem egy itatóhoz, ő akkor már ott időzött egy ideje, majd korábban indult el. A következő frissítőnél benyomtam még egy Ca-Mg tablettapárost, krilin már indult, Deli Anett megérkezett.

 

A Szarvaskői frissítő (92km) után egy kis híd alatt keltünk át, tavalyhoz képest kicsit megnőtt a patak. Lelkesen nekiindultam, kisvártatva mélyült a víz, majd tekerni sem lehetett. Térd felett nyaldosott az isteni hideg víz, legalább lemosta a sár egy részét. Innen már más talaj kezdődött, ami hasonlított a valódi sárhoz, de össze sem hasonlítható a HHH környékivel. Vöröses trutyi, ami kenődik, de hála a rengeteg víznek, folyamatosan tisztult a gumi. Meredekek helyeken sok helyen kellett tolni, ha sárgumim lett volna, erő híján akkor is toltam volna.

 

Amúgy a sár miatt a rendezőség limitidőt vezetett be, ezen szerencsésen átcsusszantam, talán pár tíz percen múlhatott.

 

Szóval a következő frissítőpontig volt pár kritikusan saras hely. Tehát toltam sok helyen, amire azt a technikát találtam ki, hogy bringa a vízmosásban élvezkedik (ilyen szinte mindig volt), én mellette a trutyiban. Pulzusilag ez sem volt pihentetőbb, de legalább haladtam.

 

Végre kiértem a dzsuvából a lakott terület és aszfaltos szerpentin következett. Akinek itt nem volt féke, igencsak bajban lehetett. Nemsokára jött a jól megérdemelt frissítőpont. (Szomjas-csuka, 108km) Innen már csak egy (jó nagy) köpés volt a cél. Krilint itt megint beértem, és ezúttal én indultam el előbb. Hosszú, enyhén emelkedő aszfaltos mászás után kis sarazás következett itt-ott tolással. A katonasírokra forduló meredek rész előtt megint utolér krilin, de valahogy gyorsabban tolom a bringát. Néhol visszaszállok, majd megint tolás és hipp-hopp felérek a tetőre. Innen pedig már csak száguldozni kellett a szerpentinen, aminek az elején még lehetett tépni, de pár helyen fogós sár lassított le. Egyszercsak hallom a szpíkert, ráfordultam az utolsó lefelére, ami iszonyat sártenger, bukfencezek egyet. Népes gyerekcsoport poénkodik rajtam ("te vagy az első!!!"). Ennek megfelelően profi módra azonnal visszaszállok, tekerek, majd két másodperc múlva megint meghemperedem a sárban. Tök poén ez a maraton. Végre vége a sárnak, vasúti sínek, lelkes szurkolók (köszi!), saras célgörbe és kéééész.

 

- - - . . . - - -

Ultrabrutál maraton volt, életem eddigi legkeményebb maratonja. A tekert idő egyéni csúcs. A defektet leszámítva technikai probléma nélkül. Ugyan pár helyen biztosított a rendezőség lánckenést, jó volt, hogy vittem saját olajat. Egy helyen folyton visszaette a láncot a kistányér, egy kis kenés után megszűnt a probléma.

 

A bringamosó elég nevetséges volt a célban: négyállású slag. Órákat kellett locsolni, mire lejött a sár. Nem ártott volna ráadásul valami betonra tenni az egészet, vagy legalább valami deszkákat kitenni, mert így még lábat sem lehetett mosni.

Bár nem kerestem, de amikor este 7 felé beértem, már nagy pakolászás volt, szerintem kaja már nem is volt.

 

Bruttó 8:41:09

Óra alapján:

TIM=8:11:50

DST=118,25 km

MAX=49,5

 

[Technika]

- Hátul: Ritchey Z-max 1,95; elöl: Schwalbe Racing Ralph 2,1 (Király párosítás volt.)

- Első V-fék vadonatúj pofája a végére már nem fogott. Még nem volt erőm megnézni, hogy teljesen elkopott-e vagy csak utánállítást igényelt volna.

- A Hayes hátsó tárcsa ezúttal szuper volt az új pofákkal.

- nem értem, miért használtam két évig 9 baron a Skareb telóman. Most 5 bar körül volt benne, és asszem először tapasztaltam meg, milyen lehet rugós villát használni.

 

[Étkezés]

Verseny előtt:

3 kolbászos zsömle, tej

0,5l Powerade

 

Rajt előtt 1 órával:

4 Cerbona szelet

0,5l Vitalade

 

Versenyen:

5 Powergél, 1 Cerbona

Frissítőpontokon: 8-10 nápolyi, 3 banán, Powerade italok (a narancsos finom volt)