Kedves hive!

> Ezért ha azóta esetleg szóba kerültek az alábbi nevek elnézést kérek.

Nem szemrehányásképp, de a bal oldalon a Keresés szó alatti szövegboxba az adott nevet beírva, a „gyorskeresés innen” opció mellett az Index megadja azon hozzászólások listáját, amelyekben az adott név szerepelt.

Reinholz:

> Ebből egyértelműnek tűnik, hogy apanévvel van dolgunk, de a jelentése számomra nem egészen világos.

Mint apanév, a Reinholz < Reinholds nem jelent mást, mint ’Reinholdé; Reinhold leszármazottja, családja’. A Reinhold alapnév az eredetibb Reinold alakváltozata. Ez utóbbinak az alább részletezendő hangváltozások következtében annyira megváltozott a hangalakja, hogy az eredeti értelme elveszett, és a nyelvközönség azt hitte, hogy értelme rein ’tiszta’ + hold ’kegyes’, ezért tettek bele egy h betűt/hangot oda ahol sosem volt. Ezt hívjuk népetimológiának.

Eredetileg azonban a h helyén w volt, olyan akajhang, mint a spanyol magánhangzó közi v, b. Ez n (de nemcsak n) után rendesen kiesik, pl. Arnold (< Arnwald), Bernold (< Ber[a]nuwald). A w eredeti ajakhang volta okozza, hogy a kerekítetlen a-ból kerekített o lett. Tehát Reinold < Reinwold < Reinwald < Rägnwald < Räginwald < Raginwald.

Ez a név egy régi germán személynév. A személynév a „keresztnév” általános érvényű megfelelője. Mikor még nem voltak családnevek, akkor az embereknek csak személynevük volt. Pont emiatt a régi személynevek állománya bővebb volt, mint a mai, mert csak ezzel az egy névvel voltak kénytelenek megkülönböztetni az egyik embert a másiktól.

A régi személynevek egy része ma is személynév, azaz keresztnév. Ugyanakkor részt vettek a családnevek kialakításában: egyrészt változatlanul családnévvé lehettek, másrészt valamilyen (ált. birtoklást jelző) képzővel, az ún. apanév- (vagy anyanév-!) képzővel. Az elsőre példa Tamás Menyhért, amelynek kialakulási motívuma: ’az a Menyhért, akit [az apja nevéről, vagy más okból] Tamásnak neveznek’; a másodikra Tamási Áron, azaz ’Tamásé Áron; az az Áron, aki a Tamás nevű emberé [mármint az ő gyereke]’.

Tehát volt egy régi Rein(h)old < Raginwald nevű személy, akiről a csalás el lett nevezve. A régi germánok (és nyomukban a szlávok) egy ötletes megoldással „sokszorozták” a neveket, hogy mindenkinek „jusson”: két nevet kombináltak össze eggyé. Ezek között nem volt jelentésbeli kapcsolat, csupán olyan volt, mintha a mai kettős keresztnevű személyek egybeírnák a két utónevüket, mint ahogy pl. az Annamária is ilyen. A személynévelemek száma viszonylag korlátozott volt, a Duden Familiennamen (DF.) mint egy 150 ilyet sorol fel. Ugyanakkor erről magyarul vö. Hutterer Miklós: A germán nyelvek. III.5.2. Személynevek.

Ennek megfelelően Raginwald < ragin ’tanács’ + wald ’uralkodó, uralkodás’.


Brücher: Német lakosnév egy Bruch alakú helynév után, magyarul ’bruchi, Bruchba való, onnan származó’. A DF. szerint a Bruch kétféle helyet jelölhet. Lehet helységrésznév, azaz a falu középnémet bruoch ’ingovány, mocsár’ szóval jelölt része, külterülete. Ugyanakkor lehet településnév is, mert ugyanebből a szóról több település is el lett nevezne (olyanok is, amelyk mára már eltűnhettek).


Kas (és Kass):

> Vajon azok is mind magyarosított nevek, vagy már régebben is léteztek. Ha igen, akkor a köznévi jelentés az evidens, vagy ennyire azért nem egyszerű?

Meglehet, hogy az Árpád-korból adatolható Cosu, Kosu, Casu személynevek ennek az előzményei voltak, ugyanígy a Cos nevű szolgáló, aki nem valószínű, hogy a hímnemű kos állatnévről kapta volna a nevét, minthogy nő volt. A kas szavunk szláv eredetű, az átvett koš alakban o van, így a fenti korai nevek ehhez illenek.

A zsidók anno zömmel „mimikri” neveket vettek fel, vagyis gyakori és magyarosnak (ill. már relációban németesnek) hatókat. Mindez arra utal, hogy lehetett ettől független magyar Kas(s) családnév. Ennek igazolásául talán megkérhetjük egy topiktársunkat, akinek megvan a Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek a XIV-XVII. században c. mű, legyen szíves megnézni benne a név történeti adatait (ha vannak).

A Kas a fenti szerint tehát régi magyar személynév lehetett. Családnévvé úgy lett (lehetett), mint a fenti Tamás Menyhért név esetén a Tamásról bemutattam. A régi magyarban közszavak is változatos motivációból lehettek személynevek. Ebben az esetben talán a foglalkozásnév azon típusáról lehet szó, amikor a foglalkozásra annak jellemző eszköze utal. A kas történeti jelentései közt ott van a ’tapogatóvarsa’, a ’méhkas’, a ’kocsiderék, kocsikas’, a ’fonott tároló- ill. szállítóeszköz’, a ’baromfikas’ stb. Mindezeket jellemzően használó személyt elnevezhettek Kasnak.


Kokavec: Nincs köze a Kovácshoz. Ez egy szlovák hímnemű főnévi lakosnév (ahogy a -ský végűek melléknévi lakosnevek). A névadó települést nagy valószínűséggel lehet azonosítani a Kokava (ma Liptovská Kokava, Szlovákia) vagy a Rimakokova (ma: Kokava nad Rimavicou, Szlovákia) településnevek egyikével. Vö. <http://www.radixindex.com/cgi-bin/hn1913.cgi?place=kokav|kokov>. Ezeknek a helyneveknek az eredetije a Kokova [ves] ’Koké, Kok [falu]-ja’, ahol a névadó szláv Kok személynév a kokot ’kakas’ közszóból eredő másik személynév rövidülése.