A tiszti karrier csak a XIX. század második feléig volt nemesi (junker) előjog, utána megfelelő iskolázottsággal bárki jelentkezhetett tisztnek. Hitler hatalomra jutása után tudatosan folytatta ezt a "demokratizálódási" follyamatot, olyan alacsony sorból származó katonák is betölthették a legmagasabb Wehrmacht-funkciókat, mint Rommel, Kesserling vagy Model. Ezt még fokozta a Kampfgruppe-rendszer, ami átlépett az alakulatok szervezeti határain.

SS és nem német alakulatok viszonya:

Én nem tudok komoly összezördülésekről a 13. Handschar SS-gránátoshadosztály lázadását leszámítva, amikor megöltek néhány tisztet a kiképzés alatt. A németek e miatt nem oszlatták fel őket csak néhány főkolompost végeztek ki, de biztosították számukra a zökkenőmentes muzulmán vallásgyakorlást (ez volt a lázadás oka), és a parancsnokot egy toleránsabbra cserélték.

Jan Munk flamand SS-Standartenoberjunker véleménye a dologról:

"Feletteseink nagy részét szerettük. A rajvezetőt, a szakaszvezetőt és a századparancsnokot nem csak szerettük, hanem tiszteltük is. Amikor fáztunk, vizesek és fáradtak voltunk, tudtuk hogy rendesek lesznek velünk. Egyetlenegyszer történt meg, hogy egy tiszthelyettes közutálat tárgya lett. Egy tizedesről van szó, akit a flamandokkal való bánásmódja miatt az egész szakasz megvetett. Emlékszem, karácsony este volt. A fickó beszívott, mi meg betekertük egy takaróba, és a lábánál fogva lehúztuk a pincébe, ahol bedobtuk a hosszú mosóteknőbe és rányitottuk a hideg vizet. Alapos verést kapott, de a kollégái szemet hunytak a dolog felett. Az eset után sokkal rendesebben viselkedett velünk." (Williamson: Hűség a becsületem)