Igen, gyakorlatilag ahogy romlott Hitler ítélőképessége és állapota, úgy javult Sztáliné. '43-ra kb. egál, '44-re már egyértelműen fölényben volt a generalisszimusz (hallgatott a tábornokaira/parancsnokaira több kérdésben is, nem úgy, mint Hitler, aki már közeledett a mélypont felé). Más kérdés, hogy a megmaradt német parancsnokok kevés kivétellel végig képzettebbek voltak szovjet kollégáiknál.

Szerintem egy idióta is tudja, mi a különbség a támadás meg a védekezés között :) Még ha nem is vagyok egy zseni, ha védekezni akarok a hadseregemmel, megmondom nekik, hogy védekezzenek, bújjanak el, létesítsenek akadályokat stb. Még csak hasonlót sem tettek, kivéve egy-két elszigetelt gócpontot (pl. a breszti erőd), de ez sem a nagy védekező taktikának, hanem az ott harcolók szívósságának és kitartásának volt köszönhető. Ha '42-ben akarok támadni, addig legalább beásom a csapatokat, ha addig úgy sincs jobb dolguk, a repcsiket meg visszább vonom minimum Szmolenszkig.