KÁNYÁDI SÁNDOR : MÁJUSI SZELLŐ

Almavirággal
futkos a szellõ,
akár egy kócos
semmirekellõ.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád õ
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha õ volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fûhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.