Nem szokásom megsértődni, csak néha értelmetlennek tartok egy beszélgetést folytatni. Továbbá nem nézek le senkit pusztán a tudása alapján.

A koordinátarendszer elképzelése és bevezetése lehet emberi, de attól még a világ csak olyan, hogy két merőleges tengely nem elegendő a környezetünk feltérképezéséhez, három pedig igen. Vagyis a páronként merőleges tengelyek ideája lehet, hogy Descartes fejében született meg, de azt már nem ő döntötte el, hogy mennyi kell a tengelyekből az elképzelésnek megfelelően. A szükséges tengelyek száma - amit dimenziónak nevezünk - a tér fizikai tulajdonsága: adva van és mindenki számára ugyanaz. A görbület is ilyen, azt fejezi ki, hogy ha 3 közeli pontot a köztük haladó legrövidebb görbékkel összekötünk, az általuk páronként bezárt szögek összege eltér-e a 180 foktól (a teljes szög felétől), és ha igen, az eltérés miként viszonyul a görbék által határolt területhez. A fogalom lehet, hogy egy tudós fejében fogant meg, de attól még a természet mondja meg, hogy az mennyi. És ez független attól, hogy erre a fogalomra szükség van-e a természet megértésében, és független attól is, hogy érthetnénk valami egészen mást is ezen fogalom alatt. Ugyanígy, az impulzus vagy a hőmérséklet fogalma lehet emberi, de attól még a természet mondja meg, hogy az impulzus megmarad-e vagy sem és hogy mekkora hőmérsékleten fagy meg a víz. A görbület, miután definiáltuk, egy mérhető fizikai mennyiség (igaz, a mérést nehéz pontosan kivitelezni): Einstein teóriája szerint nem nulla, hanem az anyag eloszlásától függ pontos egyenletekkel kifejezett módon. A teória vitatható, de a sikerei nem. A kérdés értelme pedig (hogy mekkora a görbület a tér egyes pontjaiban) szintén nem vitatható, nem lehet elintézni azzal, hogy nem tetszik a görbület fogalma.