Kedves Mindenki!

A hétvégén ismét volt egy bál, ami újból valamiféle közösségteremtő esemény lehetett volna, mégis alig lézengtek az emberek; főleg olyanok voltak nagyon kevesen, akik nem őslakosok. Pedig szerintem aki ambicionálja, hogy egy közösségben - ahova "újonnan" érkezett - befogadják, megismerjék, megkedveljék, annak valahogy úgy kellene kezdenie, hogy el-elfogad legalább néhány ilyen, közösségi alkalomra szóló meghívást.

Na mindegy amúgy, nem fényezem agyon a bált, mert elég nyamvadtul éreztem magamat, és ez még akkor is igaz, ha ebben a szervezőknek vajmi kis részük volt. Hosszasan vártam valakit, aki iránt - Isten bocsássa meg nős ember létemre - őrült módon meg vagyok zakkanva, de lényegében hiába vártam. Az a konspiráció-kombináció sem jött be, hogy a két parlagon maradó házastárs majd egymást szórakoztatja, mert házastársból is létszámhiány keletkezett... De nem részletezem: többé-kevésbé nyílt kártyákkal játszunk ugyan, de az végképp nem szükséges, hogy ezekbe a nyílt kártyáinkba az égvilágon mindenki belelásson... ;-)

Elég jó ez az Isten bocsásson meg egy "kvázi-ateistától", de mindegy. Ettől még meg is bocsáthat. Vagy össze is hozhat minket.

Na, elég volt belőlem, visszaadom a szót, folyjék tovább a csevej a szigetekről. A.