Eléggé filozofikus vita, tartok tőle hogy tojás-tyúk problémába megy át.

Inkább abban lehet különbség, hogy saját magamban hogy képzeltem el, hogyan rendeztem el a fejemben ezeket a dolgokat. Valahogy így:

- a hullámfüggvény önmagában nem elektromágneses tér akkor sem, ha az elektromágneses kölcsönhatás leírására használjuk

- egy kölcsönhatás valószínűségét írja le

- az, amit a Maxwell egyenletek írnak le, a klasszikus sokfotonos határeset, a QED-hez úgy kapcsolódik, hogy sok fotonos esetben a mérőeszközökkel kölcsönhatásba lépő fotonok átlagosan kiadják azokat a mért értékeket, amiket mi a klasszikus elektrodinamika mérőszámainak nevezünk.

A te felfogásod nekem azért nem tetszik, mert ha valódi EM térnek tekintesz egyetlen foton hullámfüggvényt, akkor kellemetlen arra gondolni, mi történik ezzel a teret kitöltő EM hullámmal, mikor végül elnyelődik valahol a foton.

A vitát nem lehet persze eldönteni, ha ki-ki a saját belső modellje alapján felírja diadalmasan ugyanazt az egyenletet... :-)