Ugy gondolom, hogy a szobabiciklis csengős hozzáállás az ami az emberekben megragad.
Az jogy a tisztek nagy része, hányszor költözik életlébenb helyörségváltozás miatt, hány ünnep és egyéb napon van szolgálatban, milyen nehéz gyermekeket nevelni, ugy hogy több iskolába kell járnuk, mert elhelyezik őket, hogy pld. a pápai, szentkirályi tiszek mennyit utaztak kecso-ra szolnokra, hogy hogy a hadseregben való szolgálat mennyi lemondást és fanatizmust igényel erről nem szól a fáma.
Pedig ha csak annyira gondolunk, hogy mennyit keres egy katonai pilóta és mennyit egy polgári. Mennyit egy polgári légiirányító és mennyit egy katonai.. mennyit egy rep.müszaki és mennyit egy civil repmüszaki akkor nem erről a bicikliről irnál.
A szárazföldieknél is gondolom hasonló a helyzet.

Valahogy ugy van az ország ezzel a hadsereggel mint a lángossütőkkel.

Szeretjük a lángost, de nem szeretjük a lángossütőt...


Kele