Szia Pálmácska, Fredné és Thiszbe! Sajna hazajöttem, de azóta sem térek magamhoz.Pláne még az 1 óra miatt sem. Fredné kedves, remélem csuklottál egész nap, mert én bizony emlegettelek,  a Dóm tetjén, az utcákon szóval átéreztem amit próbáltál itt belénk sulykolni, a MILÁNÓ imádatot. Pálmácska, reméltem hogy találkozunk, Thiszbe ezek szerint ott volt és látta amit én. Remek idő volt, bár pénteken esett az eső egész nap, de nem érdekelt. Bejutottunk az Utolsó vacsorára, nekem tetszett, bár láttam már Leonardótól szebb Jézus ábrázolást, nem tudom mit szóltok hozzá, de szerintem nagyon női alak a mellette lévő János, vagy nagyon a kód befolyása alá estem? A Scala mellett viszont simán elmentünk és visszakellett menni, hogy te jó ég ez az! Utána Brera képtár, nekünk lányoknak nagyon tetszett a fiűknak kevésbé, ők már San Siró felé kacsingattak. A SAn Siró, kivülről egész lenyűgöző, egészen körbejártuk mert nem találtuk meg a főbejáratot. Viszont ha itt van focirajongó neki melegen ajánlom, még női szemmel is. Van egy olyan lehetőség hogy a múzeum 5 euró, de ha körbevezetnek a stadionon ami kb. fél óra akkor 12,5 euró. Na ez a fenomenális, teljesen körbevezetnek , idegenvezetéssel, még az öltözőkve a fürdőkbe, az összes helyiséget meglehet nézni , beleültem a Seva meg a Kaká ülésébe ami piros-fekete bőrülés , felette a neve, száma, utána az Internél ugyanez( nekem a Figó a gyengém) de nekik sajna sokkal szegényesebb az öltözőjük. A hölgy mindent kedvesen elmagyarázott a jegyeket az ülések miért így vannak, ki hol ül , egymással szemben a két tábor, hogy nekeveredjenek össze. Szóval nagyon megérte. Nem is igazán tudom szavakba önteni ezt az életérzést amit láttam, ez ITÁLIA  hiába. Nagyon jó hazajönni is , de visszahúz a szívem. A Dóm mintha csupa csipke lenne. Bár nagyon erősen őrzik, a Sforza kastély a város közepén, nem is tudnék választani mi volt a legszebb. A kávé nagyon finom, forró és ütős, a fagyi a szokott minőség. Bementünk még a Dóm téren a La Rinascente áruházba, kb olyan Westend re gondoltan, hát csalódnom kellett. Itt tényleg tömény választék van a világmárkákból. A Piacon olyan zöldségeket láttam, hogy komoly fejtörést okozott, A sajthegyek , kardhal és szeletelik mint a szalámit, kis hálókban a kagyló, ezerféle saláta, na és persze a mortadella, amit nem kótoltam meg , nem mertem kérni, azt hittem kinevetnek hogy egy szeletet kérek, bár az lehet hogy fél kiló lett volna. Szóval még teli vagyok élménnyel, ma már szembesültem a magyar BKV-val, de még mindig gondolatban Milánóban vagyok. Ha van új olvasónk szívesen segítek infóval.   Szóval Fredné, már érzem mire gondoltál Milánóval kapcsolatban!! Pálmácska Te meg készülj fel mert beleszeretsz!!!  Sziasztok