Kedves milyennincs!

> Valószínűleg használatban volt abban az időben, ill. azt megelőzőleg (XVII. sz), de hogy hogy hol s mikor  "jelent meg", talán a 'fakó' első előfordulása segítene 'betájolni', ha benne van abban az itt többször hozott német nyelvű etimológiai forrásban.

Az EWUng. szerint a szó első előfordulása 1324-ből való, ekkor személynévként van adata, és így természetszerűleg a jelentés nem állapítható meg pontosan. Az első biztos jelentése viszonylag későről, 1536-ból adatolható, ekkor ’kutya’ jelentése van, mint a szólásban. Azonban szerintem ez nem bizonyíték sem pro, sem kontra.

Sokkal inkább bizonyító erejűnek látom, hogy a szólás 1707-es adata latin nyelvi környezetben szerepel magyar nyelvű betétéként. Ez arra mutat, hogy ez egy idézet, egy akkoriban közszájon forgó szólás felhasználása. Ellenben, ha csak a felszólaló szülte retorikai fordulat lenne, akkor az első fele latinul hangzott volna el, mondjuk „canis latratori imperat”, mint az „Ugocsa non coronat”. (Így még rímelt is volna ;) ).

Szerintem ez egy népi bölcsesség (holló a hollónak…; zsák a foltját…; stb.), amelyet nemigen „kellett” egy megnevezhető személynek külön feltalálni. (Tehát végezetül egyet értek veled.)