Sajnos azzal a kísérlettel kapcsolatban komoly kifogásokat fogalmaztak meg. A GPS-re persze ez nem vonatkozik, azzal nem lehet vitatkozni, de Astrojan azt sem fogadja el. Azt én már sose fogom megérteni, hogy ő miként gondolkodik, félek tőle, hogy sehogy. Egyszerűen előre megvannak a válaszai és a többit ahhoz igazítja. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy ha a megbízható barátunk köröz az autójával a házunk körül, saját pontos órája szerint percenként dudál egyet, és mi 61 másodpercenként hallunk dudaszót a mi saját pontos óránk szerint, akkor abból nem következik-e egyértelműen, hogy a barátunk órája lassabban jár, mint a mienk. A válasza az volt, hogy nem, az eltérés csak látszólagos: ha megállna a barátunk, az órája ugyanazt mutatná, mint a mienk. Ettől kezdve reménytelen eset szerintem.

Egyébként most eszembe jut életem első órája, amit tartottam. Jómagam másodéves voltam az ELTE-n, az óra analízis gyakorlat volt villamosmérnököknek a BME-n. Az első órát amolyan logikai feladványokkal töltöttük (pl. mi annak az állításnak az ellentettje, hogy "minden embernek van nála idősebb barátja"), illetve az indirekt bizonyítás fogalmával. Bemutattam a klasszikus bizonyítást arra a tényre, hogy a gyök(2) irracionális szám, tehát hogy a p²=2q² egyenlet nem oldható meg pozitív egészekben. A standard bizonyítás úgy kezdődik, hogy feltesszük, van megoldás, vesszük közülük a legkisebbet, majd megmutatjuk, hogy van még kisebb megoldás (pl. mert mind a p, mind a q szükségképpen páros, le lehet őket osztani 2-vel). Persze el lehet másként is mondani, de én így mondtam el. És volt egy diák, aki egyszerűen kötötte az ebet a karóhoz, hogy ha nincs megoldás, akkor miképpen tehetjük fel, hogy van. Miképpen képzelhetjük el azt, amiről tudjuk, hogy lehetetlen. Képtelen volt túllépni ezen, hiába mondtam neki bármit is. És láthatólag már régóta szenvedett a problémával, nem először hallotta a bizonyítást.