Kedves Nemo ! ( Jóbarát is besegít a válaszba :)) )
"Némileg megnyugtat, ha már ilyen finomságokon kell törnünk a fejünket, mert akkor ezek szerint már megoldódtak az alapvető problémák, lásd egység kérdése Jézus végakarata szerint, vagy az egyház elnéptelenedése, egyenes arányban a Szentlélekkel kapcsolatos tanítások és betöltekezés háttérbe szorulásával, és ehhez hasonlók. Halvány lila gőzöm sincs, hogy a latin kifelyezések alatt a teológusprofesszorok mit definiáltak, amin aztán naphosszat csámcsoghatnak és rágódhatnak. Jézus Kétségkívül azt mondta, Ez az én testem, amely értetek adatik! Tehát ha feltételezzük hogy Isten irgalmas és szeret minket, sokkal kisebb hiba a Krisztus testét "túlzottan" tisztelni, mint figyelmen kívül hagyni. A kinyilatkoztatások alapján is mondható, hogy az ostya Szellemi módon Krisztus teste, úgy is mint a fizikai test, ami teljesen kiszolgáltatott neked, ezért azt tehetsz vele, amit a szíved diktál, és úgy is, mint a közösség, vagyis Krisztus misztikus testének jelképe. Ha veszed az "Úrvacsorát", elsősorban részesedsz Krisztus testében, aki ilyen módon kiszolgáltatja magát neked, mint azon a bizonyos húsvéton, és részesedsz minden testvéred közösségében, akikkel együtt egy misztius testet alkottok, amennyiben a Szentlélek működni tud a közösségben. Ilyen módon egy cél érdekében a sokféle "testrész" önös érdekein felülemelkedve "egy testté lesz"...
Ha követed ezt a gondolatot, akkor két lehetőséged van. Úgy veszed az Úrvacsorát, mint ahogyan a főpap részt vett a golgotai eseményekben, vagy mint ahogyan János részt vett abban. A főpap ítéletet vont magára, János pedig áldást. A főpap hiába vett részt az eseményen, nem tért meg, János számára mégis a megváltást hordozta. Vagyis sokkal inkább a szív keménysége befolyásolja az embert, mint az "Úrvacsora" vétele.
Ami pedig a fel nem használt bort és kenyeret illeti, nem hiszem hogy bűn lenne azt aranyba burkolni. Ezzel szemben sok sátánista szertartásban használnak ilyen "lehullott","elrabolt" kenyeret, és nyilvánosan gyalázzák meg azt. Mármost ha ők felismerik az értékét, hiba lenne félvállról venni azt részünkről.
Próbáld magad egy pillanatra Jézus helyébe képzelni. Vajon feldühödnél-e, ha dícsérettel illetnék azt a jelet, amelyet "emlékül" hagysz? Egyetlen esetben igen, mégpedig ha szívükben eltávolodnak, és képmutatásból dícsérik azt. Így valóban ítéletet vonhatunk magunkra, hiszen azt állítjuk hogy látunk, ezért megelőznek minket az utcanők, akik őszintén bűnösnek vallják magukat. Az pedig, hogy másnap meggyónod a bűnödet, nem hiszem hogy az előző napi képmutató magatartásodból eredne, nem hiszem hogy ez megindítaná Istent. Ez szerintem más lapra tartozik, ez is kegyelem, de szerintem semmi köze az előző napi képmutatósdihoz..."
