Rendben, elmondom a két témát. A "manducatio impiorum" vagy "infidelium" azt jelenti, hogy a lelki készültségtől vagy akár a hit meglététől függetlenül az úrvacsorához járuló személy veszi-e Jézus "valóságos testét," vagy csak ítéletet eszik magának, vagy mindkettőt egyszerre. Ehhez kapcsolódik az a kérdés, hogy létezik-e feléledő szentségi hatás, azaz ha ma parázna gondolatokkal tele odajárulok az Úr asztalához, de holnap meggyónom a parázna gondolatokat, akkor valóban a ma elvett úrvacsora kegyelmi hatása bomlik-e ki holnap, vagy a "gyónási kegyelem" hatása-e az, ami történni fog?

A másik téma a megszentelt színek "extra usum" kezelése (és tisztelete), vagyis hogy mi a teendő a konszekrált ostyával és borral, ha éppen senki nincs jelen, hogy magához vegye őket. Kell-e félretenni, aranyba ágyazva tisztelni, esetleg körbehordozni és imádni az Eukharisztiát?

Ezek és hasonló kérdések ezek, amelyekre a reformátusok, evangélikusok és római kaatolikusok másképp válaszolnak. Ennyit röviden, később írok részletesebben is, de azt már Schütz ellen.