Kedves Eaglet!

Schütz jöhet, bár őóta a r.k. teológia átment már egy biblikus megújuláson, egy liturgikus és egy patrisztikus megújuláson, és még tudom is én, min. Azt hiszem, ahol idéznem kell, az angol nyelvű Ante-Nicene Fathers, Nicene and Post-Nicene Fathers sorozatból fogok, természetesen kivonatos magyar fordítással. Prot. szakirodalmat nem találok ez ügyben a hálón, bár saját honlapomon fenn van Luther és Kálvin jó pár műve, amelyek legalább érintőlegesen az átlényegülésről is szólnak. A legátfogóbb, s ezért gyakran csak utalásszerű áttekintést a mérsékelten liberális protestáns Karl Hase XIX. századi Polemikájából tudom ajánlani (iratok.fw.hu/romkat/polemika/HASE.HTM), mégpedig a 2. kötet 7. fejezetét. De akármelyik modern r.k. szerző is használható támpontul, mert egy ideje már tinálatok is elismerik a hagyomány különböző irányzatait - legalábbis a régmúltban.

Amit meg a Plébánián elszenvedett hányattatásaidról írsz, pár hónap termésének átolvasása után magam is kitaláltam, ezért döntöttem úgy, hogy oda továbbra sem megyek. Gúzsbakötve táncolni nincs kedvem, főleg a Parsifalhoz hasonló alakok harsány "ellenérvei" közepett. Cserébe itt maradok, és Schütz meg mások nyomdokain jó tartalmas vitát tudunk folytatni. Köszönöm vállalkozókedvedet és őszinte modorodat. Ha olykor hevesebben fogok is szólni, semmiképp ne magadra vedd, hanem a r.k. tanok elleni bajvívás ősi kellékeként értelmezd. Ha lenne elég időm, bizonyára én is tudnék finoman és diplomatikusan fogalmazni, így viszont röviden és lényegretörően kell érvelnem.