A képességek megnyilvánulásának - s igy fejleszthetőségüknek is - megvannak az optimális időszakai, ezeket elmulasztva a fejlesztés egyre nehezebb. A kisgyereknél a memorizálás, utánzás képesége a legfejlettebb. Ezért kiváncsiak a kisgyerekek, ami közismerten blazirtságba mehet át középiskoláskorukra!-:)  A müveltség nem iskolafüggő, de jó lenne ha az iskola ismét felvállalná a müveltésg alapjainak a lerakását. Az inteligenciaszint meg veleszületett, lehet fejleszteni és lehet parlagon hagyni. Ez sem függ az iskolázottságtól, ha az nem akarja ezta szinetet fejleszteni! Autodidaktaként is lehet valaki müvelt s erre számtalan példa va. Maga a mondás: "a jó pap holtáig tanul" is ezt tükrözi. Ambició nélkül nincs egyéni tudat fejlesztés (ahogy más képességé sem). Csak úgy magától csak egy alapszintig megy a dolog.

Az, hogy bizonyos elvárásokat fogalmaznak meg az egyénekkel szemben társadalmi poziciók elfoglalásához az egy szükséges rossz módszer. A valós tudás/inteligencia/ készség felmérést helyettesiti. Miért kellen érdekeljen az, hogy annak aki megjavitja az autómat...stb, van e róla papirja? A lényeg, hogy megtudja e csinálni vagy sem, Melegiti e a lelkemet ha ki van tapétázva a szobálya papirokkal, oklevelekkel és közben elrontja azt is ami jó? A szakácstól, de még a sebésztől sem kérem a diplomáját! Csak az számit - illetve kellene számitson - amit az illető "letesz az azstalra" s nem amit állit! Csakhát ezt a gyakorlatban nehezen lehet megvalósitani. Ezért számit többet a "papir" annál amit valójában ér!