Halihó!

 

Tiszteletben tartva mindenkinek a szokásait és a véleményét, velem igen-igen ritkán fordul elő, hogy futnom kelljen. Ha időben vagyok akkor azért, ha kések akkor meg azért! :)))

 

De félre a komolysággal: mindenki jobban járna, ha nem futna semmi után. Az utóbbi 5 évben 3 lépésnél többet még nem nagyon "futottam" jármű után, sőt, ha lehet, elengedem, kihagyom azt, amin tömeg van. Ez alól kivétel természetesen, ha 1/2 óránkánt, vagy ritkábban jár a távolsági buszom, de akkor sem nagyon kell sietnem. Ugyanis el lehet indulni időben. A nagy menetidő-különbségek általában nem csak úgy "jönnek", hanem valami okuk van. Azonos nap azonos szakában általában 2-3 perc eltérés lehet, nem számolva persze az esetleges rendkívüli dolgokat, de azért az nem mindennapos. Október óta megy a jv-i tanfolyam, és érdekes módon egy kezemen meg tudom számolni, hány késés volt azóta. Inkább életvitel kérdése, mint közlekedési anomáliáké.

 

Távvezérelt órája Ketonnal ellentétben nem mindenkinek van, sőt sajnos internet sincs minden állomáson. Ettől függetlenül persze az órákat össze kéne hangolni, és ez minden rádiópróbánál meg is szokott történni. A diszpécser elmondja, mennyi a .-os idő, majd az fszt közli, hogy egyezik... Az órából meg 3 napja kifogyott az elem, de ha jár, akkor is sz(ivaroz)ik rá. Pl. miután a karórám napi 4-5 s sietést összeszed (nem is ezért szeretem) az egyik kezdőpont utastájékoztatójához beigazítom minden szolgálat elején. Ezután másodpercre pontosan megyek, de pár perc múlva egy állomáson már egy percet várok, mert szerintük korábban vagyok. Szóval ezután passz, nem tudom kinek az órájához kellene igazodni, de amióta a vasút vasút, soha nem az utasé volt a mérvadó. Jó lenne egy jobb rendszer, de egyenlőre ez van (píz + ugyi nincsen), s állítólag a HÉV-en a rádióvezérelt óra sem működne jól.

 

Én is úgy tapasztalom egyébként, hogy a jv-k igenis megvárják az utasokat, ha ritkán jár a HÉV. Mindig viszont épp azért nem lehet, mert szolgáltatók vagyunk. Tehát nekünk nem az ügyfelünk, hanem az ügyfeleink (utasaink) érdekét kell nézni. Igen furcsa értelmezése a szolgáltatói magatartásnak, hogy egy utas miatt másik 300 is késni fog. Márpedig ez a helyzet nagyon könnyen előfordulhat. Szentendrei vonal: a menetrend elég szoros, ha nincs semmi különös, akkor  épp be lehet tartani, csúcsban a követés 5 perc, sűrűbben jelenleg tilos, tehát tartalék idő nincs. Ilyen körülmények között ha csak minden második megállóban vársz, vagy ami még rosszabb visszanyitod az ajtót, az összehoz két percet, s onnantól már a következőnek alapból van annyi. Aztán ő is összeszed még többet, mert addigra többen vannak a megállóban, és így tovább...

 

Az utasnak is tudomásul kéne vennie végre, hogy nem az ő egyedüli érdeke számít és a vaskeréknek bizony vannak sajátosságai. A szabályoktól most pillanatnyilag el is tekintve: amíg az ajtó nyitva, a jármű legyen féken, mert ez csökkenti annak a veszélyét, hogy a jv véletlenül elhúz valakit. Ugyanis mire felold és el tud indulni, addigra talán észreveszi, hogy az ajtó nyitva maradt, még akkor is, ha valami az ajtózárási folyamat közben elvonja a figyelmét. Számoljunk csak: közvetlenül indulás előtt futó utasnál: újbóli befékezés 1 s; ajtó nyitás-zárás 2*0,5, azaz 1 s; indításjelző 4 s-ig blokkolja az ajtót, felszállás 2 s; fékoldás 2 s; nyugodt, biztonságra törekvő jv cselekvési idővesztesége és figyelése 2 s. Ez szumma 12 másodperc optimista számítással és akkor még az utasra nem is kellett várni, hanem mire kinyílt az ajtó, épp odaért.

 

És egy aranyos adalék: Tisztelt Utasunk csúcsban lemaradt, akkor láttam meg, amikor már lenyomtam a gombot. A következmény egyértelmű: édesanyám nem túl szalonképes stílusban való emlegetése többszörös elkövetéssel súlyosbítva. Másnap ugyanez a Tisztelt Utasunk bekopogott, és megmutatta, hogy milyen szép órája van. Csak kedves édesanyám már vázolt módon való említése döbbentett rá, hogy valószínűleg az a 2 perc késés zavarta, ami kivételesen összejött, tőlem független okok miatt.

 

Ami előtt végképp értetlenül állok: Kedves Utastársam majd föllök az egyébként üres metrómegállóban, mert én épp a közte és a hozzá legközelebbi ajtó közötti egyenes egy pontján vagyok és kényelmesen ballagok, őt nem is látom, a metró után meg eszem ágában sincs futni, mert 1,5 perc múlva ott a következő. "Bocs"-ra persze nincs ideje (kikerülni se), szegény épp be tud surrani oldalazva behúzott hassal a két ajtószárny közé, majd nagynehezen minden alkatrészét beráncigálja a kocsiba. Eközben épp imádkozik, legalábbis valamit hallottam Istennel kapcsolatban, de nem értettem jól. Következő metróval utána, s lám milyen az élet, Árpád hídnál a buszvégállomáson a hidegben idegesen toporog, majd összefagy, miközben várja a buszt, ami majd csak 13 perc múlva fog indulni. Mindezt persze a váróból nézem, ahonnan csak akkor megyek ki, amikor beállt a busz. Én is elértem, én is leültem. DE ŐŐŐ(!) VOLT AZ ELSŐ!!! No comment...

 

(a választ nem csak neked írtam Bazsi, hanem a témához általában ez a véleményem)