Callie Creative Commons License 2006.02.07 0 0 3101
v> c II.

(nem tudom,néhány képlet miért lett más színű)

 

1. Ha az erő ilyen:

   vagyis a szokásos elektromágneses Lorentz-erő, akkor M = m = állandó és stacionárius térben

  Mivel mindenképpen pozitív számot vonunk ki az 1-ből, ebben az erőtérben v mindig kisebb marad c-nél. A teljes tömeg tart a végtelenhez (relativisztikus tömegnövekedés).

2. Ha ilyen:

 ami a skaláris potenciáltér esete, akkor

 és   amit megvizsgálva azt látjuk, hogy megint nem lehet nagyobb c-nél a sebesség. De most c lehet, ha V = -mc2, akkor ebben a pontban a test sebessége egyenlő c-vel. A test gyorsul, ebben a pontban eléri a fénysebességet egy pillanatra, azután ismét lassul (relativisztikus taszítás jelensége).

3.  Most ugrik a majom a vízbe:

Ha az erő ilyen:

  az ún.reciprok tömegerő,


akkor a nyugalmi tömeg változása:

  a P pontban tehát ennyi. „m” az erőtér jelenléte nélküli nyugalmi tömeg. P és a ¥ az integrálási határok, csak a butuska képletszerkesztővel nem tudtam pontosan az integráljelhez igazítani őket.

Legyen f4 = 0, ekkor a teljes E energia állandó,és ebből a sebességet leíró függvény:

   Látható, hogy ha a második zárójel negatív, akkor a négyzetgyökös kifejezés nagyobb, mint 1, tehát a test sebessége nagyobb lesz, mint c. Részletesen:

 

 

 

   Összefoglalva:

 

A test, ha az erő megfelelően hosszú úton hat rá, c-nél kisebb sebességről indulva elérheti a fénysebességet és túl is lépheti, a relativitáselmélet dinamikai törvényei szerint. Közben a teljes energiája és tömege véges marad.

Nem csak a bemutatott erőtörvény hatása alatt történhet ez, vannak más, jellemzően sebességfüggő erők, amiknél ugyanígy van.

Hallani az ellenvetéseket (már azoktól , akik követték): de hát mi van a hosszakkal, az idődilatációval, a Lorentz-transzformációval? Hiszen a képletek c < v esetén képzetessé válnak.

Valóban, több mennyiség képzetessé válik a c átlépésekor: a négyessebesség, a nyugalmi tömeg, a Minkovski-erő – ezeknek azonban nincs közvetlenül mérhető jelentésük. Azok, amiknek mérhető jelentésük van: a hármas sebesség, gyorsulás, a teljes tömeg, energia, impulzus és a Newton-féle erő, mindvégig valósak.

A hosszkontrakciós, idődilatációs képletek szintén csődöt mondanak; mint ahogy a Lorentz-transzformáció alkalmazása c-nél nagyobb sebességre. Ez szintén nem baj: azt jelenti,hogy a c-nél nagyobb sebességű testhez nem tudunk a leírásunkban inerciarendszert rendelni.De a c-vel haladó fotonokhoz sem tudunk, ugyanúgy; mégsem tagadjuk a létezésük lehetőségét.

A sajátidő, sajáthossz természetesen marad ugyanaz, mint mindig, a testen „utazók” nem mérnek semmi különöset.


folyt. köv.

Előzmény: Callie (3100)