atompyka Creative Commons License 2006.01.14 0 0 35
2004. évi XCI. törvény az 1968. évi november hó 8. napján, Bécsben aláírásra megnyitott Közúti Jelzési Egyezmény és módosításai, valamint az azt kiegészítõ európai Megállapodás és módosításai egységes szerkezetben történõ kihirdetésérõl1  1. § Az Országgyûlés az 1968. évi november hó 8. napján, Bécsben aláírásra megnyitott Közúti Jelzési Egyezménynek (a továbbiakban: Egyezmény) és az 1995. november 30-án hatályba lépett módosításainak, valamint az Egyezményt kiegészítõ európai Megállapodásnak (a továbbiakban: Megállapodás) és az 1995. november 27-én hatályba lépett módosításainak egységes szerkezetbe foglalt szövegét e törvénnyel kihirdeti.
2. § Az Egyezmény és a Megállapodás egységes angol nyelvû szövege és annak hivatalos magyar nyelvû fordítása a következõ:

KÖZÚTI JELZÉSI EGYEZMÉNY A Szerzõdõ Felek
felismerve, hogy a közúti jelzõtáblák, jelzések, jelképek és útburkolati jelek nemzetközi egyöntetûsége szükséges a nemzetközi közúti közlekedés megkönnyítése és a közutak biztonságának növelése céljából, megállapodtak a következõ rendelkezésekben:

I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk Meghatározások Jelen Egyezmény tekintetében a következõ fogalmaknak az itt hozzájuk rendelt jelentéssel kell bírniuk:
a) Valamely Szerzõdõ Fél "hazai jogszabályai" azoknak az országos vagy helyi törvényeknek és rendeleteknek az összességét jelentik, amelyek a Szerzõdõ Fél területén hatályban vannak.
b) A "lakott terület" olyan területet jelent, amelyet bejáratainál és kijáratainál kifejezetten ilyenként megjelöltek, vagy amelyet a hazai jogszabályokban más módon meghatároztak.
c) Az "út" a közforgalom céljára nyitva álló minden út vagy utca teljes területét jelenti.
d) Az "úttest" az útnak azt a részét jelenti, amelyet rendes körülmények között a jármû-forgalom használ; az út magában foglalhat több úttestet is, amelyek egymástól láthatóan el vannak választva, például elválasztó sávval vagy szintkülönbséggel.
e) A "forgalmi sáv" az olyan hosszirányú sávok bármelyikét jelenti, amelyekre az úttest felosztható, függetlenül attól, hogy azok hosszirányú útburkolati jelekkel meg vannak-e jelölve vagy sem, és amelyek elég szélesek ahhoz, hogy azokon a motorkerékpárt kivéve egy gépjármûsor haladhasson.
f) Az "útkeresztezõdés" az utaknak minden szintbeni keresztezõdését, egymásba torkollását vagy egymástól elágazását jelenti, ideértve azokat a közterületeket is, amelyeket az ilyen keresztezõdések, egymásba torkollások vagy egymástól való elágazások alakítanak ki.
g) A "szintbeni vasúti átjáró" a közút és az önálló alapépítménnyel rendelkezõ vasút vagy villamos mindenfajta szintbeni keresztezõdését jelenti.
h) Az "autópálya" olyan utat jelent, amelyet kifejezetten a gépjármû-közlekedés céljára terveztek és építettek, amely nem szolgál ki határoló ingatlanokat, és amely:
(i) egyes pontokat vagy ideiglenes eseteket kivéve, mindkét forgalmi irányban külön úttesttel rendelkezik, amelyeket a közlekedés céljára nem szolgáló sáv vagy kivételesen más eszköz választ el egymástól;
(ii) szintben nem keresztez sem utat, sem vasúti, sem villamos vágányt, sem pedig gyalog utat; és (iii) kifejezetten autópályaként van jelezve. i) A jármû akkor minõsül:
(i) a "megállás" helyzetében levõnek, ha arra az idõtartamra áll meg, amely személyek be- vagy kiszállásához, illetõleg áruk fel- vagy lerakásához szükséges;
(ii) a "várakozás" helyzetében levõnek, ha bármely okból megállt - kivéve, ha azért van álló helyzetben, hogy elkerülje az összeütközést az út más használójával vagy akadállyal, vagy hogy eleget tegyen a közlekedési szabályoknak - és ha álló helyzete nem korlátozódik a személyek be-vagy kiszállásához, illetõleg áruk fel- vagy lerakásához szükséges idõtartamra.
Mindamellett a Szerzõdõ Felek "megállás" helyzetében levõnek minõsíthetik a (ii) alpontnak megfelelõen álló helyzetben levõ jármûvet, ha az álló helyzet idõtartama nem haladja meg a hazai jogszabályokban meghatározott idõtartamot, és "várakozás" helyzetében levõnek minõsíthetik a fenti (i) alpontnak megfelelõen álló helyzetben levõ jármûvet, ha az említett álló helyzet idõtartama meghaladja a hazai jogszabályokban meghatározott idõtartamot.
j) A "kerékpár" olyan legalább kétkerekû jármûvet jelent, amelyet kizárólag a rajta helyet foglaló személyek izomereje hajt, pedálok vagy kézi forgattyúk segítségével.
k) A "segédmotoros kerékpár" olyan két- vagy három-kerekû jármûvet jelent, amely legfeljebb 50 cm3 hengerûrtartalmú belsõ égésû motorral van ellátva, és amelynek legnagyobb tervezési sebessége nem haladja meg az óránkénti 50 km-t (30 mérföldet). A Szerzõdõ Felek azonban jogosultak arra, hogy hazai jogszabályaik szempontjából ne minõsítsék segédmotoros kerékpárnak azokat a jármûveket, amelyek alkalmazhatóságuk szempontjából nem rendelkeznek a kerékpárok jellemzõivel, nevezetesen nem hajthatók pedállal, vagy legnagyobb tervezési sebességük, tömegük vagy motorjuk egyes jellemzõi meghaladnak bizonyos értékhatárokat. E meghatározásban semmi sem értelmezhetõ úgy, mint ami gátolná a Szerzõdõ Feleket abban, hogy a közúti közlekedésre vonatkozó hazai jogszabályaik rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából a segédmotoros kerékpárokat éppenséggel kerékpárokként kezeljék.
l) A "motorkerékpár" olyan kétkerekû - oldalkocsis vagy anélküli - jármûvet jelent, amelyet hajtómotorral szereltek fel. A Szerzõdõ Felek jogosultak arra, hogy a hazai jogszabályaikban motorkerékpároknak minõsítsék azokat a háromkerekû jármûveket, amelyeknek saját tömege nem haladja meg a 400 kg-ot. A "motorkerékpár" fogalma nem foglalja magában a segédmotoros kerékpárokat; a Szerzõdõ Feleknek azonban - amennyiben az Egyezmény 46. cikke 2. bekezdésének megfelelõen ilyen hatályú nyilatkozatot tesznek - a jelen Egyezmény alkalmazása szempontjából, a segédmotoros kerékpárokat motorkerékpárokként szabad kezelniük.
m) A "gépi meghajtású jármû" az összes önjáró közúti jármûvet jelenti, kivéve a segédmotoros kerékpárt azoknak a Szerzõdõ Feleknek a területén, amelyek nem kezelik a segédmotoros kerékpárokat motorkerékpárokként, valamint kivéve a sínpályán közlekedõ jármûvet.
n) A "gépjármû" minden olyan gépi meghajtású jármûvet jelent, amely rendes körülmények között személyek vagy áruk közúton való szállítására, illetõleg személyek vagy áruk szállítására használt jármûveknek a közúton való vontatására szolgál. Ez a kifejezés magában foglalja a trolibuszokat, vagyis azokat a jármûveket, amelyek villamos vezetékhez csatlakoznak, és amelyek nem sínpályán közlekednek. Nem terjed ki az olyan jármûvekre, mint a mezõgazdasági vontatók, amelyeket csak alkalomszerûen használnak személyeknek vagy áruknak a közúton való szállítására, illetõleg személyek vagy tárgyak szállítására használt jármûveknek a közúton való vontatására.
o) A "pótkocsi" az összes olyan jármûvet jelenti, amelyet gépi meghajtású jármûvel való vontatásra szántak, ez a kifejezés tartalmazza a félpótkocsikat is.
p) A "félpótkocsi" az összes olyan pótkocsit jelenti, amelyet gépjármûhöz csatolásra terveztek oly módon, hogy annak egy része a gépjármûre támaszkodik és tömegének, valamint terhelése tömegének számottevõ részét a gépjármû hordozza.
q) A "vezetõ" az összes olyan személyt jelenti, aki gépjármûvet vagy más jármûvet (ideértve a kerékpárt is) vezet, vagy aki közúton háziállatot egyesével vagy csoportosan, illetõleg igás, málhás vagy nyerges állatokat hajt.
r) A "megengedett legnagyobb tömeg" a megterhelt jármûnek azt a legnagyobb tömegét jelenti, amelyet megengedettnek nyilvánított annak az Államnak az illetékes hatósága, amelyben a jármûvet nyilvántartásba vették.
s) A "terhelt tömeg" a megterhelt jármû tényleges tömegét jelenti, a jármûvön levõ személyzettel és utasokkal együtt.
t) A "forgalom iránya" és a "forgalom irányának megfelelõ" kifejezések a jobb oldalt jelentik abban az esetben, ha a jármû vezetõjének a hazai jogszabályok szerint a szembe jövõ jármûvet a saját bal oldala mellett kell elengednie; ellenkezõ esetben az említett kifejezések a bal oldaltjelentik.
u) Az a követelmény, amely szerint a vezetõ köteles "elsõbbséget adni" más jármûveknek, azt jelenti, hogy a vezetõnek nem szabad haladását vagy forgalmi mûveletét folytatnia vagy újra kezdenie, ha ezzel más jármûvek vezetõit jármûvük irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására kényszeríthetné.

2. cikk Az Egyezmény mellékletei Az Egyezmény mellékletei, nevezetesen az
1. Melléklet: Közúti jelzõtáblák;
A fejezet: Veszélyre figyelmeztetõ jelzõtáblák;
B fejezet: Elsõbbségi jelzõtáblák;
C fejezet: Tiltó vagy korlátozó jelzõtáblák;
D fejezet: Kötelezõ jelzõtáblák;
E fejezet: Különleges szabályokat jelzõ táblák;
F fejezet: Tájékoztató, létesítményi és szolgáltatási jelzõtáblák;
G fejezet: Útirány, helymeghatározó vagy utaló jelzõtáblák;
H fejezet: Kiegészítõ táblák;
2. Melléklet: Útburkolati jelek;
3. Melléklet: Az 1. Mellékletben említett jelzõtáblák, jelképek és táblák színes ábrái az Egyezmény szerves részét képezik.

3. cikk A Szerzõdõ Felek kötelezettségei 1. a) Az Egyezmény Szerzõdõ Felei elfogadják a közúti jelzõtábláknak, jelzõlámpáknak és jelképeknek, valamint útburkolati jeleknek az itt leírt rendszerét és kötelezettséget vállalnak annak a lehetõ legrövidebb idõn belül történõ alkalmazására. Ebbõl a célból:
(i) abban az esetben, amikor az Egyezmény meghatároz valamely jelzõtáblát, jelképet vagy jelet azért, hogy az az út használói számára elõírást vagy tájékoztatást adjon, a Szerzõdõ Felek e cikk 2. és 3. bekezdésében meghatározott határidõk betartásával vállalják, hogy nem használnak más jelzõtáblát, jelképet vagy jelet az ilyen elõírás jelzésére vagy az ilyen tájékoztatás adására;
(ii) abban az esetben, amikor az Egyezmény nem határoz meg jelzõtáblát, jelképet vagy jelet valamely elõírásnak a jelzésére vagy tájékoztatásnak a közlésére az út használói részére, a Szerzõdõ Felek számára szabadnak kell lennie erre a célra olyan jelzõtáblát, jelképet vagy jelet alkalmazni, amilyent akarnak, feltéve, hogy ennek a jelzõtáblának, jelképnek vagy jelnek nincs valamely más jelentése az Egyezményben, és az beilleszkedik az Egyezmény által meghatározott rendszerbe.
b) A forgalomszabályozási módszerek fejlesztése érdekében, és figyelemmel annak hasznosságára, hogy kísérleteket folytassanak, mielõtt kiegészítõ javaslatokat terjesztenének elõ az Egyezmény módosítására, a Szerzõdõ Felek számára szabadnak kell lennie kísérleti célból és ideiglenesen, bizonyos útszakaszokon az Egyezmény rendelkezéseitõl való eltérésre.
2. A Szerzõdõ Felek kötelezik magukat arra, hogy legkésõbb az Egyezménynek a területükön történt hatálybalépésétõl számított négy éven belül kicserélnek vagy kiegészítenek minden olyan jelzõtáblát, jelképet, berendezést vagy jelet, amely rendelkezik ugyanaz Egyezmény által meghatározott rendszer valamelyik jelzõtáblájának, jelképének, berendezésének vagy jelének jellemzõivel, de más a jelentése, mint amit ez az Egyezmény ahhoz rendel.
3. A Szerzõdõ Felek kötelezik magukat arra, hogy az Egyezménynek a területükön történt hatálybalépésétõl számított tizenöt éven belül kicserélik mindazokat a jelzõtáblákat, jelképeket, berendezéseket és jeleket, amelyek nem egyeznek meg az Egyezményben meghatározott rendszerrel. Az említett idõszak alatt - abból a célból, hogy az úthasználók megszokják az Egyezményben meghatározott rendszert - a korábbi jelzõtáblákat és jelképeket fenn szabad tartani az Egyezményben meghatározottak mellett.
4. Az Egyezményben semmit sem szabad olyként értelmezni, mint ami megkövetelné a Szerzõdõ Felektõl, hogy az Egyezményben meghatározott összes jelzõtáblát és jelet alkalmazzák. Ellenkezõleg, a Szerzõdõ Feleknek a legszükségesebbre kell korlátozniuk azoknak a jelzõtábla és jeltípusoknak a számát, amelyeket alkalmaznak.

4. cikk A Szerzõdõ Felek kötelezik magukat, hogy meg kell tiltani:
a) a jelzõtáblán, annak tartó elemén vagy bármely más forgalomszabályozó berendezésen bárminek feltüntetését, ami nem kapcsolódik az ilyen jelzõtábla vagy berendezés céljához; abban az esetben azonban, ha a Szerzõdõ Felek vagy szerveik felhatalmaznak valamely nem anyagi haszonszerzés céljára alakult egyesületet tájékoztató jelzõtáblák elhelyezésére, megengedhetik, hogy ennek az egyesületnek a jelvénye szerepeljen a jelzõtáblán vagy annak tartó elemén, ha az a jelzõtábla megértését nem nehezíti;
b) olyan tábla, figyelmeztetés, jel vagy eszköz elhelyezését, amely összetéveszthetõ a jelzõtáblákkal, vagy forgalomszabályozó berendezésekkel, csökkenthetik azok láthatóságát vagy hatásosságát, vagy vakíthatják az út használóit, vagy azok figyelmét a közlekedés biztonságára hátrányos módon vonják el.

II. Fejezet KÖZÚTIJELZõTÁBLÁK 5. cikk 1. Az Egyezményben meghatározott rendszer a közúti jelzõtáblák következõ osztályait különbözteti meg:
a) veszélyre figyelmeztetõ jelzõtáblák: ezeknek a jelzõtábláknak az a célja, hogy figyelmeztessék az úthasználókat az úton levõ veszélyre és tájékoztassák õket annak természetérõl;
b) szabályozó jelzõtáblák: ezeknek a jelzõtábláknak az a célja, hogy közöljék az úthasználókkal azokat a külön kötelezettségeket, korlátozásokat vagy tilalmakat, amelyeket be kell tartaniuk; ezek fel vannak osztva:
(i) elsõbbségi jelzõtáblákra;
(ii) tiltó vagy korlátozó jelzõtáblákra;
(iii) kötelezõ jelzõtáblákra;
(iv) különleges szabályokat jelzõtáblákra;
c) tájékoztató jelzõtáblák: ezeknek a jelzõtábláknak a célja utazás közben az úthasználók eligazítása, vagy egyéb esetlegesen hasznos tájékoztatásokkal való ellátása; ezek fel vannak osztva:
(i) tájékoztató, létesítményi vagy szolgáltatási jelzõtáblákra;
(ii) útirány, helymeghatározó vagy utalójelzõtáblákra:
Útirány-elõjelzõ táblák;
Útirányjelzõ táblák;
Útazonosító jelzõtáblák;
Helymeghatározó jelzõtáblák;
Megerõsítõ jelzõtáblák;
Utaló jelzõtáblák;
(iii) Kiegészítõ táblákra.
2. Amikor az Egyezmény választást enged több jelzõtábla vagy több jelkép közül:
a) a Szerzõdõ Felek kötelezik magukat arra, hogy az egész területükön az ilyen jelzõtáblák vagy jelképek közül csak egyet alkalmaznak;
b) a Szerzõdõ Felek erõfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy regionális szinten megegyezzenek az azonos választás tekintetében;
c) az Egyezmény 3. cikkének 3. bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazandók a nem választott típusú jelzõtáblákra és jelképekre.

6. cikk 1. A jelzõtáblákat úgy kell elhelyezni, hogy a vezetõk, akiknek a jelzések szólnak, könnyen és kellõ idõben felismerhessék azokat. Általában az útnak azon az oldalán kell azokat elhelyezni, amely megfelel a forgalom irányának, azonban el szabad helyezni, vagy meg szabad ismételni az úttest felett is. Minden, az út forgalom irányának megfelelõ oldalán elhelyezett jelzõtáblát meg kell ismételni az úttest felett vagy annak másik oldalán, ha a helyi viszonyok olyanok, hogy azok a vezetõk, akiknek az szól, azt kellõ idõben nem veszik észre.
2. Minden jelzõtábla a forgalom számára nyitva álló úttest teljes szélességében érvényes azokra a vezetõkre, akiknek szól. Olyan jelzéseket is szabad azonban alkalmazni, amelyeknek az érvényessége csupán az úttestnek a hosszirányú útburkolati jelekkel jelölt egy vagy több forgalmi sávjára terjed ki. Ebben az esetben a következõ három változat egyikét kell használni:
a) a jelzõtáblát az érintett sáv fölött kell elhelyezni, egy függõleges nyíllal kiegészítve, ha erre szükség van, vagy
b) a jelzõtáblát az úttest külsõ szélén kell elhelyezni akkor, ha az útburkolati jelek egyértelmûen jelzik, hogy a jelzõtábla kizárólag az úttest szélsõ forgalmi sávjára érvényes, és egyetlen célja az, hogy egy - útburkolati jelek által már jelzett - helyi elõírást megerõsítsen, vagy
c) jelen Egyezmény 1. Melléklet, E fejezet II. alfejezet, 1. és 2. pontjában leírt E,1 vagy E,2, illetõleg az 1. Melléklet, G fejezet, V. alfejezet 1. és 2. pontjában leírt G,11 és G,12 jelzõtáblákat az úttest szélére kell elhelyezni.
3. Ahol az illetékes hatóságok véleménye szerint az elválasztott úttestekkel rendelkezõ út szélén elhelyezett jelzõtábla nem volna hatásos, azt el szabad helyezni az elválasztó sávon, és ilyen esetben azt nem kell megismételni az út szélén.
4. Ajánlatos a hazai jogszabályokban olyan rendelkezést hozni, amely szerint:
a) a jelzõtáblákat úgy kell elhelyezni, hogy ne gátolják a jármûvek közlekedését az úttesten és azok, amelyek az út szélén vannak elhelyezve, a lehetõ legkevésbé akadályozzák a gyalogosokat; az úttestnek a jelzõtáblánál lévõ szintje és a jelzõtábla alsó szegélye közötti szintkülönbségnek az azonos osztályba tartozó jelzõtáblák esetében, ugyanazon az útvonalon, amennyire lehetséges, egyöntetûnek kell lennie;
b) a jelzõtáblák méreteinek olyannak kell lenniük, hogy a jelzõtábla már messzirõl jól látható és a hozzá közeledõ személy által könnyen megérthetõ legyen; az e pont c) alpontjában foglalt rendelkezések figyelembevételével ezeket a méreteket a jármûvek szokásos sebességéhez kell igazítani;
c) a veszélyre figyelmeztetõ jelzõtáblák és a szabályozó jelzõtáblák (kivéve a különleges szabályokat jelzõ táblákat) méreteit szabványosítani kell minden Szerzõdõ Fél területén. Általános szabályként minden jelzõtáblatípusból négy méretnek kell lennie: kis, általános, nagy és igen nagy méretnek. A kisméretû jelzõtáblákat ott kell alkalmazni, ahol a körülmények nem teszik lehetõvé általános méretû jelzõtáblák alkalmazását, vagy ahol a forgalom csak lassan mozoghat; alkalmazhatók továbbá egy elõbbi jelzõtábla megismétlésre is; a nagyméretû jelzõtáblákat a nagyszélességû és gyors forgalmú utakon kell alkalmazni; az igen nagyméretû jelzõtáblákat az olyan, nagyon gyors forgalmú utakon kell alkalmazni, mint az autópályák.

7. cikk 1. Ajánlatos a hazai jogszabályokban úgy rendelkezni, hogy a közúti jelzõtáblákat, különösen a veszélyre figyelmeztetõ és a szabályozó jelzõtáblákat - azok kivételével, amelyek a lakott területek megvilágított utcáiban a megállást és a várakozást szabályozzák - abból a célból, hogy éjszaka jobban láthatók és jobban olvashatók legyenek, ki kell világítani, vagy fényvisszaverõ anyagokkal, illetõleg fényvisszaverõ eszközökkel kell ellátni, úgy azonban, hogy ez az úthasználókat ne vakítsa. A jelzõtáblákon elõforduló különbözõ színû, sötét vagy világos grafikai elemek, elütõ világos, illetve sötét, keskeny csíkok segítségével elkülöníthetõk.
2. Az Egyezményben semmi sem tiltja a csupán bizonyos órákban vagy bizonyos napokon érvényes felvilágosítások, figyelmeztetések, vagy szabályok közlése céljából olyan jelzõtáblák alkalmazását, amelyek csak akkor láthatók, amikor az általuk adott felvilágosítások idõszerûek.

8. cikk 1. A jelzõtáblák nemzetközi érthetõségének megkönnyítése érdekében az Egyezményben meghatározott jelzésrendszer az egyes jelzõtábla-osztályokra jellemzõ formákon és színeken, és ahol csak lehetséges, inkább jelképek mintsem feliratok alkalmazásán alapul. Amikor a Szerzõdõ Felek szükségesnek vélik az elõírt jelképek módosítását, ezeknek a módosításoknak nem szabad a lényeges jellemzõkön változtatniuk.
1/A. Változtatható jelentésû jelzõtáblák használata esetén az ezeken megjelenített feliratoknak és jelképeknek szintén meg kell felelniük a jelen Egyezményben elõírt jelzési rendszernek. Ha azonban egy adott típusú jelzési rendszer mûszaki követelményei úgy kívánják, különösen a kielégítõ olvashatóság biztosítása céljából, és feltételezve, hogy hibás értelmezés nem lehetséges, akkor az elõírt sötét színû jelzõtáblák vagy jelképek megjelenhetnek világos színben, a világos színû hátterek sötét színû hátterekkel helyettesítendõk. A jelzõtábla jelképének vagy keretének piros színe nem változtatható meg.
2. Azoknak a Szerzõdõ Feleknek, amelyek az Egyezmény 3. cikk 1. bekezdése a) (ii) pontjának megfelelõen az Egyezményben meg nem határozott jelzõtáblát vagy jelképet kívánnak elfogadni, erõfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az ilyen új jelzõtábla vagy jelkép tekintetében regionális megegyezés jöjjön létre.
3. Az Egyezményben semmi sem tiltja, hogy a jelzõtáblák értelmezésének megkönnyítése céljából feliratot alkalmazzanak a jelzõtábla alatt elhelyezett vagy a jelzõtáblát magában foglaló téglalap alakú táblán; ilyen felirat alkalmazható magán a jelzõtáblán is abban az esetben, ha a jelzõtábla megértését nem nehezíti az olyan vezetõk számára, akik a feliratot nem érthetik meg.
4. Ahol az illetékes hatóságok úgy gondolják, hogy az adott jelzõtábla vagy jelkép jelentésének világosabbá tétele vagy egy jelzõtábla alkalmazásának bizonyos idõtartamokra való korlátozása ajánlatos, ezt a jelen Egyezmény 1. Mellékletében elõírt módon a jelzõtáblára vagy egy kiegészítõ táblára felvezetett felirattal tehetik meg. Ha a szabályozó jelzõtáblákat csak bizonyos úthasználókra kell korlátozni, vagy bizonyos úthasználókat mentesíteni kell a szabály alól, akkor ez az 1. Melléklet, H fejezet 4. pontjának megfelelõ kiegészítõ táblákkal tehetõ meg (H,5a; H,5b és H,6 tábla).
5. E cikk 3. és 4. bekezdésében említett feliratokat nemzeti nyelven vagy a nemzeti nyelvek egyikén vagy azok közül több nyelven, ezenfelül - ha a kérdéses Szerzõdõ Fél ezt célszerûnek ítéli -, más nyelveken, különösen az Egyesült Nemzetek hivatalos nyelvein kell feltüntetni.

VESZÉLYRE FIGYELMEZTETÕ JELZÕTÁBLÁK 9. cikk 1. Jelen Egyezmény 1. Melléklet, A fejezet, I. alfejezete a veszélyre figyelmeztetõ táblák mintáit tünteti fel; az A fejezet, II. alfejezete mutatja az e jelzõtáblákra helyezendõ jelképeket és néhány utasítást ad ezeknek a használatára. Jelen Egyezmény 46. cikkének 2. bekezdése szerint minden Államnak értesítenie kell a Fõtitkárt arról, hogy az Aa vagy Ab táblát választották-e a veszélyre figyelmeztetõ táblák mintájául.
2. A veszélyre figyelmeztetõ jelzõtáblák számát nem szabad szükségtelenül növelni, de azokat el kell helyezni az úton levõ olyan veszélyek jelzésére, amelyeket a szükséges óvatossággal haladó vezetõ is nehezen tud kellõ idõben észrevenni.
3. A veszélyre figyelmeztetõ jelzõtáblákat a veszélyes helytõl olyan távolságban kell elhelyezni, hogy hatásosságuk mind nappal, mind éjjel a legjobb legyen, figyelemmel az út- és a forgalmi viszonyokra, beleértve a jármûvek szokásos sebességét és azt a távolságot, amelyrõl a jelzõtábla látható.
4. A jelzõtábla és a veszélyes útszakasz kezdete közötti távolságot jelezni szabad az Egyezmény 1. Melléklet, H fejezet szerinti H,1 kiegészítõ táblán, amely a fejezet elõírásainak megfelelõen van elhelyezve; ezt a tájékoztatást feltétlenül alkalmazni kell, ha a jelzõtábla és a veszélyes útszakasz kezdete közötti távolság a vezetõk által nem becsülhetõ fel és eltér attól, mint amire rendes körülmények között számíthatnak.
5. A veszélyre figyelmeztetõ jelzõtáblákat - különösen az autópályákon és az autópályákkal egy tekintet alá esõ utakon - meg szabad ismételni. Ahol azokat megismétlik, a jelzõtábla és a veszélyes útszakasz kezdete közötti távolságot e cikk 4. bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelõen kell jelezni. A nyitható hidak és a szintbeni vasúti útátjárók elõtt levõ veszélyre figyelmeztetõ jelzõtáblákra azonban a Szerzõdõ Felek a következõ rendelkezéseket alkalmazhatják:
Minden, a jelen Egyezmény 1. Melléklet, A fejezet, II. alfejezet 5., 25., 26. és 27. bekezdésében leírt, az A,5, A,25, A,26 vagy A,27 jelképek egyikét viselõ, veszélyre figyelmeztetõ jelzõtábla alá egy fehér vagy sárga alapszínû, hosszabb oldalaival függõlegesen álló, téglalap alakú, három ferde piros csíkkal ellátott táblát szabad elhelyezni, feltéve, ha e jelzõtábla és a vasúti átjáró közötti távolság egyharmadánál és kétharmadánál egy-egy ugyanilyen formájú, egy, illetve két ferde piros csíkot viselõ, fehér vagy sárga alapszínû, további jelzõtáblát helyeznek el. Ezeket a jelzõtáblákat az úttest ellenkezõ oldalán meg szabad ismételni. Az ebben a bekezdésben említett táblák további leírását jelen Egyezmény 1. Melléklet, A fejezet, II. alfejezet 29. bekezdése tartalmazza.
6. Amennyiben a veszélyre figyelmeztetõ jelzõtáblát arra a célra alkalmazzák, hogy bizonyos hosszúságú útszakaszon fennálló veszélyre hívja fel a figyelmet (pl. veszélyes útkanyarulatok sorozata, vagy rossz állapotban levõ útszakaszok) és ha kívánatosnak látszik e szakasz hosszának a jelzése, ezt az Egyezmény 1. Melléklet, H fejezetben szereplõ H,2 kiegészítõ táblán kell feltüntetni, amit az említett fejezet elõírásainak megfelelõen kell elhelyezni.

SZABÁLYOZÓ JELZÕTÁBLÁK 10. cikk Elsõbbségi jelzõtáblák 1. Az úthasználók értesítését vagy tájékoztatását az útkeresztezõdések sajátos elsõbbségi szabályairól a B,1, B,2, B,3 és B,4 jelzõtáblák adják meg. Az úthasználóknak az útszûkületekben érvényben lévõ elsõbbségi szabályokra vonatkozó tájékoztatását a B,5 és B,6 jelzõtáblák adják meg. Ezeket a jelzõtáblákat a jelen Egyezmény 1. Melléklet, B fejezete írja le.
2. A B,1 "ELSõBBSÉGADÁS KÖTELEZõ" jelzõtáblát annak közlésére kell alkalmazni, hogy a vezetõk annál az útkeresztezõdésnél, ahol a jelzõtáblát elhelyezték, kötelesek elsõbbséget adni az azon az úton közlekedõ jármûvek részére, amelyhez közelednek.
3. A B,2 "ÁLLJ" jelzõtáblát annak közlésére kell alkalmazni, hogy a vezetõk annál az útkeresztezõdésnél, ahol a jelzõtáblát elhelyezték, kötelesek megállni mielõtt behajtanának az útkeresztezõdésbe, és kötelesek elsõbbséget adni az azon az úton közlekedõ jármûvek részére, amelyhez közelednek. Az Egyezmény 46. cikk 2. bekezdésének megfelelõen minden Államnak értesítenie kell a Fõtitkárt arról, hogy a B,2a, vagy a B,2b mintát választotta-e "ÁLLJ" jelzõtáblaként.
4. Ha az illetékes hatóságok szükségesnek látják, a B,1 vagy B,2 jelzõtábla máshová is elhelyezhetõ, mint az útkeresztezõdésnél.
5. A B,1 és a B,2 jelzõtáblákat az útkeresztezõdésnél kell elhelyezni, amennyire lehetséges azzal a ponttal egy vonalban, ahol a jármûveknek meg kell állniuk, vagy amelyet az elsõbbség megadása érdekében nem szabad túlhaladniuk.
6. A B,1 jelzõtábla elõjelzésére ugyanezen jelzõtáblát a jelen Egyezmény 1. Melléklet, H fejezetében leírt H,1 kiegészítõ táblával ellátva kell használni. A B,2 jelzõtábla elõjelzésére a B,1 jelzõtáblát a "STOP" jelképpel és egy, a B,2 jelzõtábla távolságát mutató számot feltüntetõ, téglalap alakú kiegészítõ táblával ellátva kell használni.
7. A B,3 "ELSõBBSÉGGEL RENDELKEZõ ÚT" jelzõtáblát arra kell alkalmazni, hogy az út használóinak jelezzék, hogy az említett útnak másik úttal való keresztezõdésénél a másik úton közlekedõ vagy a másik útról érkezõ jármûvek vezetõi kötelesek elsõbbséget adni az ezen az úton közlekedõ jármûvek részére. Ezt a jelzõtáblát el szabad helyezni az út kezdeténél, és meg szabad ismételni minden útkeresztezõdés után; el szabad azt helyezni az útkeresztezõdés elõtt vagy az útkeresztezõdésnél is. Ha a B,3 jelzõtáblát az úton elhelyezték, a B,4 "AZ ELSõBBSÉG VÉGE" jelzõtáblát el kell helyezni annak a pontnak a közelében, ahol az útnak a többi úttal szembeni elsõbbsége megszûnik. A B,4 jelzõtáblát egy vagy több alkalommal meg szabad ismételni az elõtt a pont elõtt, ahol az elsõbbség megszûnik; az említett pont elõtt elhelyezett jelzõtáblát vagy jelzõtáblákat el kell látni az 1. Melléklet H fejezetében leírt H,1 kiegészítõ táblával.
8. Ha az úton az útkeresztezõdéshez való közeledést a veszélyre figyelmeztetõ olyan jelzõtábla közli, amelyen az A,19 jelképek valamelyikét tüntették fel, vagy ha az út az útkeresztezõdésnél elsõbbséggel rendelkezõ út, és ezt e cikk 7. bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelõen a B,3 jelzõtábla ilyenként jelzi, az útkeresztezõdésnél az összes többi úton el kell helyezni az B,1 vagy B,2 jelzõtáblát; a B,1 vagy a B,2 jelzõtáblák felállítása azonban nem kötelezõ az olyan úton, mint az ösvények vagy földutak, amelyeken a vezetõk kötelesek még az ilyen jelzõtáblák hiányában is elsõbbséget adni az útkeresztezõdésnél. A B,2 jelzõtáblát csak akkor kell elhelyezni, ha a hatóságok célszerûnek ítélik a vezetõk, - különösen az útkeresztezõdés bármelyik oldalán levõ útszakasz rossz láthatósága miatt az útkeresztezõdéshez közeledõ vezetõk - megállásra kötelezését.

11. cikk Tiltó vagy korlátozó jelzõtáblák Az Egyezmény 1. Melléklet, C fejezete leírja a tiltó és a korlátozó jelzõtáblákat és megadja ezek jelentését. Ez a fejezet leírja az említett tilalmaknak vagy korlátozásoknak, vagy azok valamelyikének a végét jelzõ táblákat is.

12. cikk Kötelezõ jelzõtáblák Az Egyezmény 1. Melléklet, D fejezete leírja a kötelezõ jelzõtáblákat és meghatározza azok jelentését.

13. cikk Az Egyezmény 1. Melléklet, C és D fejezetében leírt jelzõtáblákra vonatkozó általános rendelkezések 1. A tiltó vagy korlátozó jelzõtáblákat és a kötelezõ jelzõtáblákat annak a helynek a közvetlen közelében kell elhelyezni, ahol a kötelezettség, korlátozás vagy a tilalom kezdõdik és meg szabad azokat ismételni, ha azt az illetékes hatóságok szükségesnek ítélik. Mindamellett, amikor az illetékes hatóságok ezt célszerûnek ítélik, a láthatóság érdekében vagy azért, hogy az úthasználókat elõre figyelmeztessék, ezeket a jelzõtáblákat el szabad helyezni megfelelõ távolságban az elõtt a pont elõtt, ahol a kötelezettség, a korlátozás vagy a tilalom érvényes. Az olyan jelzõtáblák alatt, amelyeket az elõtt a pont elõtt helyeztek el, ahol kötelezettség, a korlátozás vagy a tilalom érvényessé válik, el kell helyezni az 1. Melléklet, H fejezetében szereplõ H,1 kiegészítõ táblát.
2. Azok a szabályozó jelzõtáblák, amelyeket a lakott terület nevét jelölõ jelzõtáblával egy vonalban vagy nem sokkal mögötte helyeztek el, azt jelentik, hogy a szabályozás az egész lakott területre vonatkozik, kivéve, ha a lakott terület egyes részein más jelzõtáblák más szabályozást közölnek.
3. A tiltó vagy korlátozó jelzõtáblák a felállítási helyüktõl addig a pontig, ahol egy ezekkel ellentétes jelzõtábla áll, vagy ha ilyen nincs, akkor a következõ útkeresztezõdésig érvényesek. Ha a tiltás vagy korlátozás érvényessége az útkeresztezõdés után is szükséges, akkor a hazai jogszabályok rendelkezéseinek megfelelõen a jelzõtáblát meg kell ismételni.
4. Ahol egy szabályozó jelzõtábla egy zónában lévõ összes útvonalra érvényes (övezeti érvényesség), ott a jelen Egyezmény 1. Melléklet, E fejezet, II. alfejezet 8.a) alpontjában leírt módon kell azt elhelyezni.
5. A fenti 4. bekezdésben szereplõ zónákból való kijáratot jelen Egyezmény 1. Melléklet, E fejezet, II. alfejezet 8. b) alpontjában leírt módon kell feltüntetni.

13/A. cikk Különleges szabályokat jelzõ táblák 1. Jelen Egyezmény 1. Melléklet, E fejezete leírja a különleges szabályokat jelzõ táblákat és megadja ezek jelentését.
2. Az E,7a, E,7b, E,7c vagy E,7d és az E,8a, E,8b, E,8c vagy E,8d jelzõtábláknak arra kell figyelmeztetniük az úthasználókat, hogy az ország területén a lakott területen belüli forgalmat szabályozó általános rendelkezések az E,7a, E,7b, E,7c vagy E,7d, jelzõtábláktól az E,8a, E,8b; E,8c vagy E,8d jelzõtáblákig érvényesek, kivéve ha az eltérõ szabályokat a lakott területen, az út bizonyos szakaszain más jelzõtáblákkal szabad jelezni. Azonban a B,4 jelzõtáblát a B,3 jelzõtáblával jelzett elsõbbséggel rendelkezõ útvonalon mindig el kell helyezni, ha ennek az útnak az elsõbbsége megszûnik ott, ahol ez áthalad a lakott területen. Ezekre a jelzõtáblákra a 14. cikk 2., 3. és 4. bekezdésének rendelkezései vonatkoznak.
3. Az E,12a, E,12b vagy E,12c jelzõtáblákat gyalogos-átkelõhelyeknél kell elhelyezni, ha ezt az illetékes hatóságok tanácsosnak látják.
4. A különleges szabályokat jelzõ táblákat a 6. cikk 1. bekezdése elõírásaira való kellõ figyelemmel, csak ott kell felszerelni, ahol ezt az illetékes hatóságok elengedhetetlennek tartják. Ezeket meg szabad ismételni; egy, a jelzõtábla alá helyezett kiegészítõ táblával szabad megmutatni a jelzõtábla és azon pont közötti távolságot, amelyre ez utal; ez a távolság magának a jelzõtáblának az alsó részére is felírható.

TÁJÉKOZTATÓ JELZÕTÁBLÁK 14.cikk 1. Az Egyezmény 1. Melléklet, F és G fejezete leírja azokat a jelzõtáblákat, amelyek hasznos tájékoztatásokat adnak az úthasználók számára, vagy pedig példákat ad az ilyen jelzõtáblákra, továbbá bizonyos útbaigazításokat is ad alkalmazásukra.
2. Az 5. cikk 1. bekezdésének c) (ii) alpontjában említett, tájékoztatást adó jelzõtáblákon szereplõ szöveg felírását azokban az országokban, amelyek nem a latin ábécét használják, mind a nemzeti nyelven, mind latin betûkkel történõ olyan átírás formájában kell feltüntetni, amely - amennyire csak lehetséges - visszaadja a nemzeti nyelv szerinti kiejtést.
3. Azokban az országokban, amelyek nem a latin ábécét használják, a latin betûs szöveget akár ugyanarra a jelzõtáblára, mint a nemzeti nyelven írt szöveget, akár egy ismétlõ jelzõtáblára is fel szabad írni.
4. A jelzõtáblán ne legyen kettõnél több nyelvû felirat.

15.cikk Útirány-elõjelzõ táblák Az útirány-elõjelzõ táblákat az útkeresztezõdéstõl olyan távolságban kell elhelyezni, hogy azok hatásossága
-figyelemmel az út- és a forgalmi viszonyokra, különösen a jármûvek szokásos sebességére és arra a távolságra, amelyrõl a jelzõtábla látható - mind nappal, mind éjszaka a legjobb legyen; ennek a távolságnak lakott területeken nem kell meghaladnia a mintegy 50 métert (55 yardot), az autópályákon és az egyéb, gyors forgalmú utakon viszont legalább 500 méternek (550 yardnak) kell lennie. A jelzõtáblákat meg szabad ismételni. A jelzõtábla alatt elhelyezett kiegészítõ táblával szabad jelezni a jelzõtábla és az útkeresztezõdés közötti távolságot; ezt a távolságot fel szabad írni a jelzõtáblának az aljára is.

16.cikk Útirányjelzõ táblák 1. Egyetlen útirányjelzõ táblán fel szabad tüntetni több helység nevét is; ebben az esetben ezeket a neveket a jelzõtáblán egymás alá kell írni. Az egyik helység nevéhez csak abban az esetben szabad a többi helység nevénél nagyobb méretû betûket alkalmazni, ha a szóban forgó helység közülük a legnagyobb.
2. Amikor a tábla a távolságokat is mutatja, az ezeket feltüntetõ számjegyeknek a helység nevével azonos magasságban kell lenniük. A nyíl alakú jelzõtáblákon ezeket a számjegyeket a helység neve és a nyíl hegye közé kell elhelyezni: a téglalap alakú jelzõtáblák esetében a számjegyeket a helység neve után kell feltüntetni.

17.cikk Útazonosító jelzõtáblák Az utak - akár számjegyekbõl, betûkbõl vagy számjegyek és betûk kombinációjából álló számával, akár azok nevével való - azonosítására használt jelzõtábláknak, ebbõl a számból vagy ebbõl a névbõl kell állnia, egy négyszögbe vagy egy pajzsba foglalva. Azok a Szerzõdõ Felek azonban, amelyeknek útvonal-osztályozási rendszerük van, a négyszöget az útvonal-osztályozás jelképével is helyettesíthetik.

18.cikk Helymeghatározó jelzõtáblák Helymeghatározó jelzõtáblák két ország vagy ugyanazon ország két közigazgatási területe közötti határ vagy folyó, hágó, szép hely stb. nevének jelzésére alkalmazhatók. Ezen jelzõtábláknak szembetûnõen különbözniük kell a jelen Egyezmény 13/A. cikkének 2. bekezdésében szereplõ jelzõtábláktól.

19. cikk Megerõsítõ jelzõtáblák A megerõsítõ jelzõtáblák arra szolgálnak, hogy az út irányáról megerõsítést adjanak ott, ahol azt az illetékes hatóságok szükségesnek ítélik, például nagy lakott terület kijáratánál. Ezeken egy vagy több helység nevét kell feltüntetni az Egyezmény 16. cikkének 1. bekezdésében rendelkezései szerint. Ahol a távolságokat is feltüntetik, az ezeket jelzõ számjegyeket a helység neve után kell elhelyezni.

20.cikk (Törölve) 21. cikk Általános rendelkezések a tájékoztató jelzõtáblákra 1. Az Egyezmény 15-19. cikkében említett tájékoztató jelzõtáblákat ott kell elhelyezni, ahol azt az illetékes hatóságok célszerûnek tartják. A többi tájékoztató jelzõtáblát - a 6. cikk 1. bekezdése rendelkezéseit figyelembe véve -csak ott kell elhelyezni, ahol azt az illetékes hatóságok elkerülhetetlennek tartják; különösen az F,2-F,7 jelzéseket csak olyan utakon kell elhelyezni, ahol a javítási, üzemanyag-utánpótlási, elszállásolási és vendéglõi lehetõségek ritkák.
2. A tájékoztató jelzõtáblákat meg szabad ismételni. A jelzõtábla alá helyezett kiegészítõ táblával szabad jelezni a jelzõtábla és a jelzett hely közötti távolságot; ezt a távolságot fel szabad tüntetni magának a jelzõtáblának az alján is.

22. cikk (Törölve) III. Fejezet FORGALOMIRÁNYÍTÓ JELZõLÁMPÁK 23. cikk A jármûforgalom szabályozására szolgáló fényjelzések 1. E cikk 12. bekezdésében foglalt rendelkezéseknek a fenntartásával, az egyedüli fények, amelyeket a jármûforgalom szabályozására szolgáló fényjelzésként szabad használni, - azok kivételével, amelyeket kizárólag a közhasználatú jármûveknek szánnak - a következõk, és jelentésük az alábbi:
a) nem villogó fények:
(i) a zöld fénynek azt kell jelentenie, hogy a forgalomnak tovább szabad haladnia; az útkeresztezõdésben a forgalmat irányító zöld fény azonban nem jogosítja fel a vezetõket a továbbhaladásra, ha az általuk igénybe venni kívánt irányban olyan forgalomtorlódás van, hogy amennyiben behajtanának az útkeresztezõdésbe, valószínûleg nem tudnák azt elhagyni a következõ fázisváltozásig;
(ii) a piros fénynek azt kell jelentenie, hogy a forgalomnak nem szabad továbbhaladnia; a jármûvek nem léphetik át a megállási vonalat, vagy ha megállási vonal nincs, a fényjelzõ készülék vonalát, vagy ha a fényjelzõ készüléket az útkeresztezõdés közepén, vagy a másik oldalán helyezték el, nem hajthatnak be az útkeresztezõdésbe, vagy az útkeresztezõdésnél levõ gyalogos-átkelõhelyre;
(iii) a borostyánsárga fénynek, amelynek egyedül vagy a piros fénnyel egyidejûleg kell megjelennie; amikor egyedül jelenik meg, azt kell jelentenie, hogy egyetlen jármûnek sem szabad átlépnie a megállási vonalat vagy a fényjelzõ készülék vonalát, kivéve, ha a fény megjelenésekor olyan közel vannak ahhoz, hogy már nem tudnak kielégítõ biztonsággal megállni a megállási vonal vagy a fényjelzõ készülék vonalának az átlépése elõtt. Amennyiben a fényjelzõ készüléket az útkeresztezõdés közepén vagy a másik oldalán helyezték el, a borostyánsárga fénynek azt kell jelentenie, hogy egyetlen jármûnek sem szabad behajtania az útkeresztezõdésbe, vagy az útkeresztezõdésnél levõ gyalogos-átkelõhelyre, kivéve, ha a fény kigyulladásakor olyan közel vannak ahhoz, hogy már nem tudnak kielégítõ biztonsággal megállni az útkeresztezõdésbe vagy a gyalogos-átkelõhelyre való behajtás elõtt. Amikor a borostyánsárga fény a piros fénnyel egyidejûleg látszik, annak azt kell jelentenie, hogy a jelzés rövidesen változik, de nem módosítja a piros fény által jelzett áthaladási tilalmat.
b) villogó fények:
(i) egy villogó piros fénynek vagy két, felváltva villogó piros fénynek -, amelyek közül az egyik akkor jelenik meg, amikor a másik kialszik, és amelyek azonos tartóra azonos magasságban vannak felszerelve és azonos irányba mutatnak - azt kell jelentenie, hogy a jármûvek nem léphetik át a megállási vonalat vagy ha nincs megállási vonal, a fényjelzõ készülék vonalát; ezeket a fényeket csak szintbeni vasúti átjáróknál és nyitható hidak, komphajó-kikötési helyek bejáratánál szabad alkalmazni, továbbá annak jelzésére, hogy a jármûforgalomnak nem szabad továbbhaladnia, mivel tûzoltójármûvek hajtanak ki az útra, vagy olyan légi jármû közeledik, amely kis magasságban metszi az út irányát;
(ii) egy villogó borostyánsárga fénynek vagy két felváltva villogó borostyánsárga fénynek azt kell jelentenie, hogy a vezetõknek tovább szabad ugyan haladniuk, de ezt különös gondossággal kell tenniük.
2. A háromszínû rendszerû fényjelzéseknek három, nem villogó fénybõl kell állniuk, melyeknek külön-külön pirosnak, borostyánsárgának és zöldnek kell lenniük; a zöld fény csak akkor jelenhet meg, amikor a piros és a borostyánsárga fény kialudt.
3. A kétszínû rendszerû fényjelzéseknek nem villogó piros fénybõl és zöld fénybõl kell állniuk. A piros fénynek és a zöld fénynek nem szabad egyidejûleg megjelennie. A kétszínû rendszerû fényjelzéseket csak az ideiglenes létesítményeknél szabad alkalmazni, az Egyezmény 3. cikkének 3. bekezdésében a meglevõ berendezések kicserélésére adott határidõ megtartásával.
3/A. a) Az Egyezmény 6. cikk 1., 2. és 3. bekezdésének rendelkezéseit, amelyek a közúti jelzõtáblákra vonatkoznak, azokra a forgalomirányító fényjelezésekre is alkalmazni kell, amelyek a szintben vasúti átjáróknál használtaktól eltérõek.
b) Az útkeresztezõdéseknél a forgalomirányító fényjelzõ készülékeket az útkeresztezõdések elõtt, vagy ezek közepén az úttest fölött kell elhelyezni; ezeket meg szabad ismételni az útkeresztezõdés túlsó oldalán és/vagy a jármûvezetõk szemmagasságában.
c) Kiegészítésképpen ajánlatos, hogy a hazai jogszabályok rendelkezzenek arról, hogy a forgalomirányító fényjelzõkészülékek:
(i) úgy legyenek elhelyezve, hogy az úttesten közlekedõ jármûveket ne akadályozzák, és az út szélére felszerelt fényjelzõ készülékek a gyalogosokat a lehetõ legkisebb mértékben akadályozzák;
(ii) távolról jól láthatók, és megközelítésük során azonnal megérthetõk legyenek; továbbá
(iii) minden Szerzõdõ Fél területén belül a különbözõ kategóriájú közutaknak megfelelõen szabványosítottak legyenek.
4. E cikk 2. és 3. bekezdésében említett háromszínû és kétszínû rendszer fényeit vagy függõlegesen, vagy vízszintesen kell elhelyezni.
5. Ha a fényeket függõlegesen helyezték el, a piros fénynek kell legfelül lennie; ha a fényeket vízszintesen helyezték el, a piros fénynek a forgalom irányának megfelelõ oldallal ellentétes oldalon kell lennie.
6. A háromszínû rendszer esetében a borostyánsárga fényt középen kell elhelyezni.
7. E cikk 2. és 3. bekezdésében említett háromszínû és kétszínû rendszerû fényjelzõ berendezésekben valamennyi fénynek kör alakúnak kell lennie. E cikk 1. bekezdésében említett villogó piros fénynek is hasonlóképpen kör alakúnak kell lennie.
8. Egy villogó borostyánsárga fényt egyedül is el szabad helyezni; az ilyen fényt, a gyér forgalmú órákban a háromszínû rendszer helyett is szabad használni.
9. A háromszínû rendszerben a piros, borostyánsárga és zöld fényeket szabad ugyanilyen színû, fekete hátterû nyilakkal helyettesíteni. Mikor a nyilak kigyulladnak, ezeknek a fényekkel azonos jelentésük van, de a tiltás vagy feljogosítás a nyíl vagy nyilak által jelzett irányra vagy irányokra korlátozódik. Azoknak a nyilaknak, amelyek azt jelzik, hogy a közlekedés egyenesen elõre haladhat vagy nem haladhat, felfelé kell mutatniuk. Piros, borostyánsárga vagy zöld háttéren levõ fekete nyilakat is szabad használni. Ezen nyilak jelentése a fent említett nyilakéval azonos.
10. Ha a háromszínû rendszerû fényjelzés mellett egy vagy több nyilat ábrázoló egy vagy több kiegészítõ zöld fény van, a kiegészítõ nyíl vagy nyilak fénye azt jelenti, hogy bármilyen fázis van abban a pillanatban a háromszínû rendszerben, a jármûvek tovább haladhatnak a nyíl vagy a nyilak által jelzett irányban vagy irányokban. Ez azt is jelenti, hogy a nyíl által jelzett irányba haladó forgalom részére fenntartott vagy az e forgalom részére kötelezõ forgalmi sávon levõ jármûvek vezetõi kötelesek továbbhaladni a jelzett irányban, ha megállásukkal az ugyanazon sávon mögöttük levõ jármûvek forgalmát megakadályoznák, mindig feltételezve, hogy hagyják elhaladni annak a forgalmi áramlásnak a jármûveit, amelybe besorolnak, és hogy ne veszélyeztessék a gyalogosokat. E kiegészítõ zöld fényeket lehetõleg a rendes zöld fénnyel azonos szintben kell elhelyezni.
11. a) Ha a kettõnél több forgalmi sávval rendelkezõ úttest hosszirányú útburkolati jelekkel jelölt forgalmi sávjai felett piros vagy zöld fény van elhelyezve, a piros fénynek azt kell jelentenie, hogy azon a sávon, amely fölött ezt elhelyezték, a jármûveknek nem szabad közlekedniük, és a zöld fénynek pedig azt kell jelentenie, hogy a forgalomnak így szabad továbbhaladnia. Az így elhelyezett piros fénynek két dõlt, egymást keresztezõ sáv formájúnak, a zöld fénynek pedig lefelé mutató hegyû nyíl formájúnak kell lennie.
b) Ha az illetékes hatóságok a fényjelzõ készülékek kiegészítéseképpen egy "közbensõ" vagy "átmeneti" jelzés bevezetését tartják szükségesnek, ennek vagy átlósan lefelé, balra vagy jobbra mutató borostyánsárga vagy fehér nyíl formájában, vagy két ilyen, mindkét irányba mutató nyíl formájában kell megjelennie; ezeknek a nyilaknak szabad villogniuk. Ezek a borostyánsárga vagy fehér nyilak azt jelzik, hogy a forgalmi sávot a forgalom elõl rövidesen lezárják, és az úthasználóknak errõl a forgalmi sávról a nyíl által megjelölt forgalmi sávra kell átsorolniuk.
12. A hazai jogi szabályozás elrendelheti bizonyos szintbeni vasúti átjáróknál lassú ütemben villogó hold-fehér színû fény alkalmazását, amely azt jelenti, hogy a forgalomnak tovább szabad haladnia.
13. Ha a forgalomirányító fényjelzések kizárólag a kerékpárosoknak szólnak, ezt a korlátozást - amennyiben ez az összetévesztés elkerülése végett szükséges - egy kerékpárnak magában a jelzésben megjelenõ árnyrajzával, vagy egy kerékpárt ábrázoló négyszögletes táblával kiegészített, kisméretû fényjelzõ készülék alkalmazásával szabad tisztázni.

24. cikk Csak gyalogosok részére szóló fényjelzések 1. A kizárólag a gyalogosok részére szóló fényjelzésként egyedül alkalmazható fények a következõk és jelentésük az alábbi:
a) Nem villogó fények:
(i) a zöld fénynek azt kell jelentenie, hogy a gyalogosoknak át szabad haladniuk;
(ii) a borostyánsárga fénynek azt kell jelentenie, hogy a gyalogosoknak nem szabad áthaladniuk, de azoknak, akik már az úttesten vannak, szabad az áthaladást folytatniuk atúloldalig;
(iii) a piros fénynek azt kell jelentenie, hogy a gyalogosoknak nem szabad az úttestrelépniük.
b) Villogó fények: a villogó zöld fénynek azt kell jelentenie, hogy az az idõköz, amely alatt a gyalogosoknak át szabad kelniük az úttesten, a végéhez közlekedik, és rövidesen a piros fény fog megjelenni.
2. A gyalogosoknak szóló fényjelzõ készülékek lehetõleg - két fényt, pirosat és zöldet tartalmazó - kétszínû rendszerûek legyenek; ezeknek azonban - három fényt, pirosat, borostyánsárgát és zöldet tartalmazó - háromszínû rendszerûeknek is szabad lenniük. Két fény egyidejûleg soha nem éghet.
3. A fényeket függõlegesen kell elrendezni; a piros fénynek mindig felül, a zöld fénynek mindig alul kell lennie. A piros fény lehetõleg álló gyalogos vagy álló gyalogosok, a zöld fény pedig haladó gyalogos vagy haladó gyalogosok alakjában jelenjen meg.
4. A gyalogosoknak szóló fényjelzõ készülékeket úgy kell megtervezni és elrendezni, hogy ki legyen zárva minden lehetõsége annak, hogy azokat a vezetõk összetévesszék a jármûvek forgalmának a szabályozására szolgáló fényjelzõ készülékekkel.
5. A gyalogosoknak szóló fényjelzõ készülékeket a gyalogos-átkelõhelyeknél hallható vagy tapintható jelzésekkel szabad kiegészíteni, hogy ezek a vak gyalogosok számára az úttest keresztezését megkönnyítsék.