Ha a valóságban nem járnak másként az órák, akkor az iker visszatér és nem lesz idősebb. Sem fiatalabb. Ugyanolyan idős lesz mindkét iker.

A probléma az, hogy az ugyan igaz, hogy a tapasztalt eltérés oka ebben az esetben (vagyis egyirányú mozgá esetén) valóban a szinkronizációk különbözősége, de sajnos olyan szinkronizációt meg nem lehet csinálni, ami minden rendszerben meg is tartaná a szinkront. Tehát egy "jobb szinkronizálással" nem lehet eltűntetni az ikerparadoxont. Vagyis, hiába nevezed a szimmetrikus idődilatációt látszólagosnak (tulajdonképpen még meg is teheted, hogy a "megfigyelőfüggő" szó helyett a "látszólagos"-t használod), az ikerparadoxon akkor sem lesz látszólagos. Az minden megfigyelő számára ugyanazt azeredményt adja! Fura ugye?