Korrigálnom kell előző, meglehetősen elhamarkodott hsz-omat. Megpróbálom hibámat most jóvátenni.

1) Boros Zoltán (1987), Ab ovo usque ad mala szerint is bene. E könyv eredetként Diogenes Laertius I, 3-ra hivatkozik. A fordítás azonban nem következetes ("semmit vagy csak jót")

2) Más formában, de szintén a bene adverbiummal idézi a mondást Tótfalusi István, Idegen idézetek szótára (2000), aki szintén  Diogenes Laertiust (ill. őseredetként Chilont) jelzi origóként, tehát nagyon is ókori auktorokat. Ugyanő idézi a görög eredetit is: Tón tethnékota mé kakologein (remélem, jó így). Ennek ellenére a mondást ő is Boroshoz hasonlóan fordítja magyarra.

3) A görög mondás latin fordításaként mindenképpen hűbb az a változat, amely Andreas Lusitanus Eborensis (1500-1573) Sententiái között olvasható: "Mortuo non male dicendum = Halottat gyalázni nem szabad" (kivonatos magyar kiadás, 2003).

4) Szerencsémre -- bár lehet, hogy korán örülök -- ezek az adatok még nem zárják ki, hogy a De mortuis nihil nisi bonuma ebben a formában középkori eredetű mondás, valamint hogy a bene annak koraújkori  emendációja legyen. Az  emendáció mindenesetre helyreállítja az eredeti görög gondolatot: a halottról nemcsak jót szabad mondani, viszont gyalázni nem szabad (a kakologein, hasonlóan a latin malediceréhez, becsmérlést, gyalázást, sőt megátkozást is jelent).