"Csakhogy senki nem bizonytotta, hogy a szerződés megkötése nem jóhiszemű volt, ..."

 

kis.márta,

 

A jóhiszeműség szerintem is egy nagyon fontos kérdés ennek az ügynek az értékelése során. A semmisséget ugyan nem befolyásolja: a szerződés ugyanúgy semmis, akár jóhiszeműen követték el a törvénysértést, akár nem. Politikai értelemben, a szavahihetőség, a hitelesség szempontjából viszont nagyon fontos, hogy tényleg jóhiszeműségről beszélhetünk-e?

 

Úgy tűnik ki a szavaidból, hogy te jóhiszeműen azt feltételezed, hogy a törvénysértést jóhiszeműen követték el. Én ezt kétlem. Kérem „hallgasd meg” miért érzem így:

 

Mi az elkövetett törvénysértés lényege? Súlyosan sérti a törvényt az, hogy versenyeztetés nélkül került ez az üzlet megkötésre! Ebből a szempontból nézzük az eseményeket időbeli sorrendjükben!

 

1. Van az önkormányzatnak egy sportcsarnok céljára félretett ingatlana. A sportcsarnok építésre rendelkezésre áll 330 millió Ft, vissza nem térítendő állami támogatás + további 333 millió hitelre kamattámogatás a kormány részéről (a többit saját forrásból, vagy piaci kamatozású banki finanszírozásból kell előteremteni). De ezt a kormány csak azzal a feltétellel adja, ha a város benyújt egy pénzügyi számítást: mikor mennyi kiadás lesz, és mikor mennyi bevételre, azt terhelő üzemeltetési költségre kell számítani + az egész projektet csak közbeszerzés(ek) útján szabad megvalósítani (ilyen nagy összegű szerződésekre ezt önmagában is előírja a közbeszerzési törvény). Akkor van tehát ingyen pénz, ha van versenyeztetés.
2. Valakik úgy döntenek, nem kell ez így. Inkább az egészet verseny nélkül, egyetlen kiválasztott céggel, teljes mértékben piaci kamatozású finanszírozással kellene megoldani! No de ekkor is kötelező a versenyeztetés! Kötelező a tervezőt és a kivitelezőt is közbeszerzés útján kiválasztani – talán még a banki ajánlatokat is versenyeztetni kéne.
3. Nem kell viszont versenyeztetni, ha a Sportcsarnokra szánt ingatlan nem a városé, és nem a város az építtető. Ilyen esetben ugyanis a feltételeknek megfelelő pályázatot csak az tudna benyújtani, akinek meg is van hozzá az ingatlana. Nosza adjuk el az ingatlant az előre kiválasztott partnernek és onnan „zsinóron megy” a dolog.
4. De az ingatlant sem adhatjuk el versenyeztetés nélkül a kiválasztottnak, hiszen az törvénysértő lenne. Az Áht. 108. §-a szerint az önkormányzat által meghatározott értékhatár fölötti vagyonértékesítésre csak versenyeztetés útján kerülhet sor. Ebben az időben ez az értékhatár 5 millió, az eladni szándékozott ingatlan állítólagos forgalmi értéke viszont 262,5 millió Ft.
5. Ez a probléma is megoldódik azzal, hogy egyszerre készül két előterjesztés (2005. februárban járunk): Az egyik arról, hogy banki finanszírozással, verseny nélkül építse meg a város a Sportcsarnokot. A másik arról, hogy a versenyeztetési értékhatárt emeljék fel 5 millióról 300 millióra (ebbe már belefér a 262,5 milliós telekértékesítés – verseny nélkül)
6. Mindkét előterjesztés átment. Az új értékhatár február végétől már 300 millió Ft (az most mellékes, hogy ez önmagában is törvénysértő). A telket 262,5 millióért eladják verseny nélkül a kiválasztottnak. Az egész folyamatból teljes mértékben sikerült kiiktatni a versenyeztetést, azt, ami miatt maga az üzlet – ma már mindenki számára nyilvánvalóan – törvénysértő!

 

A fenti események egymásutánisága alapján kérem gondolkozz el azon, hogy valóban biztos lehetsz-e abban, hogy jóhiszeműség áldozatai-e azok, akik ezt az ügyet így vitték végig?

 

Üdv’

 

otterlo