Kedves László!

Üdvözöllek, mint az ostromgépek után komolyan érdeklődő hazai "sorstársamat"!

 

Írod:

"Egészen el vagyok képedve, az ember hajlamos önmagát magányos őrültnek tekinteni. "

Ha az ismereteid egy részét az Interneten szerezted, akkor bizony tapasztalnod kellett, hogy nem vagyunk egyedül. Szerencsére!! Korábban is írtam, hogy szerintem több tíz- százezren, talán millióan "hódolunk" ennek a hobbinak világszerte.

 

Írod:

"némi csalódást okozott, hogy ebben a szakirodalom eléggé megbízhatatlan. "

Ezen én is átestem, de nem szabad ezt csalódásnak nevezni, legfeljebb tapasztalásnak. Valami maradi "csököttségből" hajlamosak vagyunk minden leírt, sőt kinyomtatott, beleértve az Interneten leközölt megállapítást kőkemény igazságnak tekinteni. Ebből a csapdából igyekeztem és igyekszem továbbra is kikecmeregni. Különben, szintén írogattam már, hogy ismert okokból a történészeknek, hadtörténészeknek, régészeknek bizony elég nehéz dolguk lehet a témánkban kutakodni. Szerintem az kétkedő, tovább kutató magatartás, szemlélet a követendő, amit hosszászólásod következő bekezdése tükröz. Csak így tovább!

 

Írod:

"hogy egy kőgolyó eltalálta a mellette levő embert, akinek a feje kb. 70 métert repült."

Hát, igen! Pontosan ez az az aspektus, amit szeretném, hogy nagyon sokára, vagy egyáltalán nem jutna az eszébe, annak aki ezekkel, vagy más fegyvernek nevezett eszközökkel találkozik. Nem akarok álszentnek mutatkozni. Nagyon jól tudom, hogy eredeti rendeltetésük szerint mire használták az ostromgépeket. Hobbink lényegének viszont azt tartom, hogy ezt feledni és feledtetni tudjuk és az eszközök építésének, kipróbálásának, a működésük megértésének, egy kicsit a múlt emberének világába való beleérzésének örüljünk.

Az utóbbi tíz, tizenöt évben  többször tartottam íjász-bemutatót és íjásztattam olyanokat akik akkor tették ezt először. Borzolták az agytekervényeimet, amikor "odavágódó" gyerek, de felnőtt is szinte a köszönés helyett azt kérdezte: "meg lehet ezzel ölni egy embert?" Jobb szeretném, ha inkább arra figyelnének fel, hogy a saját, emberi erejüket, energiájukat az íj rugalmasságába fektetve, azt hirtelen felszabadítva milyen gyorsan repül ki a nyílvessző és milyen pontosan lehet vele lőni. De "nem osztom én az észt"! Csak a véleményemet mondom.

 

Írod:

"nem erőszakkal kellene változtatni a dolgokon"

Maximálisan egyetértek!!

 

Írod:

"No persze készítettem lőporos ágyút is, .............de ezzel is messze túllőttem a célon."

Több mint tíz éve foglalkozom elöltöltő fegyveres lövészettel. Nagyon sok, ennél "vadabb" dologgal is találkoztam, így érzékenyebb vagyok erre az átlagnál. Kicsit talán túl kritikusan fogadom az ilyen próbálkozásokat. Biztosan tudod, hogy a "mini ágyúkkal"  lehet biztonságosan "tüzérkedni" kis hazánkban is bizonyos fontos szabály betartása és alapismeret mellett. Látogass el a www.kapszli.hu lapra!

 

Próbálj meg képet feltenni a modelljeidről. Többünknek tanulságos lehet.

 

Nagyon remélem, hogy "összerázódunk", mi, hasonló érdeklődésüek!!

 

Írj!

 

Üdvözlettel

 

Gábor